Archive for the ünnep Category

Újév és egyebek

Posted in értékelés, ünnep, blabla on 2011. január 1. by missvick

Pályafutásom legkellemesebb (ámbár nem éppen legizgalmasabb) szilveszterét tudhatom magam mögött, meg egy viszonylag sikeres évet.

2010ben elért eredmények:

– sikeresen kisérettségiztem kémiából és érettségiztem angolból
– közel tíz kilót fogytam
– megtartottam azt a Hogyishívják Fazont, akivel már együtt élek
– egyre jobban beszélek németül és elkezdtem makogni svédül
– jártam Németországban és Athénban
– rengeteget olvastam és művelődtem
– magabiztosabb, céltudatosabb és határozottabb lettem

És mit várok 2011től?

– leteszem az angol, héber, német nyelvvizsgát
– elkezdek hivatalosan svédül tanulni
– előrehozott érettségit teszek biológiából
– sport által konzerválom jelenlegi remek formámat későbbre
– írok, olvasok, rajzolok és sok fotót készítek
– világot látok

Ámen.

Névnap

Posted in ünnep, hiszti, nyavalygás, Vélemény on 2010. december 24. by missvick

Tegnap volt a névnapom, ami mint a Szent Wikipédiáról kiderül, csupán egy primitív mondvacsinált ünnep, ráadásul csak Észak-Amerika és Európa bizonyos részein ismernek.

Családom többi tagja nagyon lelkesen ünnepelteti a saját névnapját (Nővérem már vagy egy héttel korábban folyamatosan emlegeti), én meg örülök, ha egyáltalán eszébe jut valakinek a nagy karácsonyi rohanásban.

Igaz, többnyire én is megfeledkezem róla, bár szerintem előbb volt, hogy mások megfeledkeztek rólam, így ez afféle önvédelemként alakult ki: senki sem köszöntött fel? ja, mert kellett volna? hah, fel sem tűnt… Úgyhogy bosszúból én sem törődöm mások névnapjával.

Tegnap azonban a szüleim rettenetes dolgot tettek: felköszöntöttek. Úgyhogy reggeli ébredésem első pillanatától fogva a tudatában voltam annak, hogy nekem névnapom van, és mindenki megfeledkezik róla.

Viszont ezt kaptam, meg ezt. Szóval semmi sem állhat utamba, és már tegnap este nekiültem tanulni. Az, hogy a húsz magyar tételből mindössze hatot dolgoztam ki, nem tudja elvenni a kedvem.

Egy év

Posted in ünnep, love on 2010. október 7. by missvick

Mostanában történt.

Szeretlek, Nagygonosz.

Böjt

Posted in ünnep, Vélemény on 2010. szeptember 17. by missvick

Most lebuktam.

Nemrég volt Ros Hasana, vagyis Újév, és a hagyomány szerint “Ros Hasanakor megíratik, és Jom Kippurkor megpecsételtetik” a sorsunk. Jom Kippur a zsidóság legszentebb ünnepe, egyetlen nap a bűnbocsánatnak. Itt nincs gyónás, nem egy idegen ember nézi el a ballépéseinket, hanem magához a sértetthez kell elmenni, és tőle elnézést kérni (ezért hívják az Engesztelés Napjának is). Ilyenkor dől el, mi lesz velünk a következő évben.

Ezért szoktunk böjtölni, huszonöt órán keresztül. A hangsúly az önsanyargatáson van, ezért inni is tilos. Az időpont minden évben egy kicsit más: ma például 18:34kor esett ki a kezemből a villa, és holnap 19:36kor fogom rávetni a vacsorára. A böjtölés alól természetesen a betegek, a terhes nők és a kisgyerekek fel vannak mentve.

Nem tartom olyan szigorúan a törvényeket, zsinagógába sem járok gyakran, de Jom Kippurkor 12 éves korom óta böjtölök. Fontos és kész.

Valentín nap

Posted in ünnep, love on 2010. május 7. by missvick

Mert mi olyan nagyon eredetiek vagyunk, hogy ma romantikáztunk. Valentín nap keretében kaptam rózsát, cukormentes diótortát meg elfeleztünk egy kindertojást, amiben egy frizbiző szellem volt (és az angoléreccséginek hála már tudom, hogy a frizbi egy Frizbie nevű pasas pitéstányérjáról kapta a nevét, mert az egyetemisták azt dobálták a Yale udvarán. Bizony).

Szeretlek, Nagygonosz.

Valentin téboly

Posted in ünnep, blabla, Vélemény on 2010. február 15. by missvick

Nem vagyok egy romantikus alkat, és a Bálint-napban sem hiszek. Egy nap, amikor a virág-, csoki-, plüssmaci- és mozijegyeladás a sokszorosára ugrik, a szinglik hisztiznek, a pasik meg a hajukat tépik és megadóan nézik a romantikus filmeket.

De most komolyan. Ez az első Valentinom párosan, és szingliként sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottam neki. Általában semmi bajom nem volt az egyedülléttel, hiszen önként vállaltam, sőt, dagonyáztam benne, de február 14.-én kimondottan vacakul éreztem magam. Noha a szingliknek egy egész hetük van (http://velvet.hu/onleany/szingli0810/), valahogy a szingliség olyan nyomorúságos, ráadásul maguknak választották ezt az életformát, magukra vessenek. Éppen ezért nincs külön szalag meg felvonulás a tüdőrákosoknak sem.

Úgyhogy még a kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy mi nem vagyunk hajlandóak támogatni ezt a szentimentális baromságot. Ráadául Nagygonoszom lassacskán rájött, hogy romantika-gyilkos beállítottságaim sem tesznek éppen alkalmassá az ilyesmikre (Ő átölel, a szemembe néz, majd hozzám hajol és a fülembe súgja: szeretlek. mire én: énis téged, de miért suttogsz..?), úgyhogy Valentin-napra tüntetőleg nem szerveztünk semmit.

De ahogy közelgett a vasárnap, valahogy erőt vett rajtam a gyengeség. Talán mégis szükségünk van ilyen apróságokra, hogy csak úgy kapjunk valamit a párunktól? Valami kicsiny figyelmesség, ami annyira nem jellemző ránk manapság! Hiszen a szeretetet olyan sokféleképp ki lehet fejezni, és ennek igenis egyik (nem elhanyagolható!) módja az, hogy veszünk a szeretett személynek valamit, aztán lessük az arcán az örömöt.

Úgyhogy a tizennegyedikén igenis felöltöttem a szivecskés térdzoknimat és bugyimat, és csak egy egészen kicsit megadtam magam a Valentin-napnak. Egy-null oda.

Boldog karácsonyt

Posted in ünnep, blabla on 2009. december 24. by missvick