Archive for the szomorú Category

Ájulás

Posted in blabla, szomorú on 2010. június 7. by missvick

Hogy is mondta Miranda a Szex és New Yorkban? Üss be egy panaszt a gúgliba, és egy idő után megjelenik, hogy rák?

Tegnap elájultam. Nem volt vészes, szoktam szédülni, ilyenkor megkapaszkodom valamiben vagy valakiben, aki közel van és békésen kivárom, amíg elmúlik. Tegnap éppen anyám volt az, még viccelt is a biztos anyai támasszal, erre összecsuklottam és jól bevertem a combom a mögöttem lévő fotelba (szerintem be is fog lilulni). Néhány éve már elájultam egyszer, de az kellemes emlékként maradt meg: olyan volt, mint egy kád meleg vízbe süppedni. Nos, ez nem olyan volt. Nagyon megijedtem és tiltakoztam ez ellen az állapot ellen (a külvilág számára ez ördögűzésszerű rángásban nyílvánult meg, amitől meg ők tojtak be).

Anyám először magamhoz térített, majd itatott velem némi vizet és abbéli meggyőződésében, hogy anorexiás vagyok, belém tömött egy körtét (először csokit akart, de az ellen nagyon hadakoztam). Amíg nyammogtam a körtét, meghallgattam egy monológot arról, hogy milyen csontosak a vállaim és fogadjam már el, hogy a csípőm egy kicsit mindig szélesebb lesz. És hogy most itt fogok ülni, nehogy kimenjek és meghánytassam magam (magamba kéne néznem: ennyire betegesnek tűnök?).

És a vízfogyasztásomat is drasztikusan megnövelték, bizonyos időközönként valaki rám szól, hogy igyak. Ennek következtében rengetegszer látogatom a mosdót, de tisztul a vesém és legalább nem kajával van tele a gyomrom.

Az ájulás oka egyébként igen egyszerű: az agy nem jut elég oxigénhez (pölö hirtelen változó vérnyomás, keringészavar) több, mint nyolc másodpercig, és többnyire csak néhány pillanatig tart. A veszélyt inkább a dolog összeesés része jelenti: ha az ember beszédül egy busz alá vagy lezúg egy lépcsőn. Az eszméletvesztés különösen gyakori kamaszkorban, időseknél, szívritmuszavarral rendelkezőknél, de jelezhet valami komolyabb bajt is. És mivel nekem az első háromból egyik sincs, most ki kéne zárni a negyediket is.

Mivel kardiológián már voltam, a háziorvosom ajánlására most irány a neurológia, hogy megnézzük, nem az agyamban van-e a bibi. Reméljük a legjobbakat, bár én kissé be vagyok tojva.

Popper Péter

Posted in szomorú on 2010. április 16. by missvick

Ma hosszú betegség után meghalt dr. Popper Péter pszichológus. Egy nagy emberrel kevesebb él a Földön.

1933.  – 2010.