Archive for the sport Category

CTF – avagy egy éjszaka az ügyeleten

Posted in blabla, sport, Vélemény on 2010. május 2. by missvick

Tegnap ITT voltunk Szívem csücskével meg Zsófival meg Zsófi szívének csücskével meg Zsófi szívének a csücskének a barátjával. Jó is volt nagyon, pirosak voltunk és védők, de aztán egy sárga roham után Szívemet lerohanta egy sárga, és a térde annyira fájt, hogy inkább hazamentünk. Vagyis sántikáltunk. És rábeszéltem (vagyis inkább túszul ejtettem és kényszerítettem), hogy menjünk be az ügyeletre.

Az egy dolog, hogy kábé másfél óra telt el idegtépő várakozással, de hogy micsoda kalandokban volt közben részünk! Olyan alakok jöttek-mentek, akiket én még csak a Mónika showban láttam. Ha nem lettem volna elfoglalva a rángó idegeimmel, valószínűleg még élveztem is volna.

Viszont képtelen vagyok felfogni, hogy milyen sorrendben hívják be a betegeket, és a traumatológián (ahová köztudomásúlag mentővel is hoznak embereket, az utcáról) miért áll le a betegfelvétel, ha valakinél történetesen nincs személyi igazolvány. Ezúton is köszönöm annak a segítőkész ápolónak, aki közbenjárt az ügyünkben, és akinek a nyakába borultam az udvaron (a stressz miatt volt, egyébként nem ölelgetek idegeneket, komolyan).

Mozgás!

Posted in blabla, nyavalygás, sport on 2010. március 20. by missvick

Közeleg a nyár és vele együtt az ezeddig kabát takarásában megbúvó fenék és lábak felszabadulása. Mint minden nőnemű lényt, ez a tudat engem is hisztériához hasonló állapotba kerget, és az eddig ímmel-ámmal folytatott fogyókúrám és heti egyszeri jógaórám szigorításáért kiált.

Achillesnek sarka volt, nekem combom van. Bizony, én egy decens körte vagyok, ajándék anyámtól a jó logika és az erős körmök mellé. Ilyen a testalkatom, úgyhogy sosem lesznek pálcikalábaim, mindenesetre megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni a kapott anyagból.

Mivel mint azt bioszórán meg a Cosmóban tanultuk, a reggeli edzés a leghatékonyabb, hiszen akkor még nincs semmi a májban, amit felhasználhatna a szervezet, és egyből a zsírpárnácskákhoz nyúl. Ráadásul a mindenható internet kihozta, hogy a kocogás jól formálja a lábakat. Juhú, uccu neki!

Először is, én régebben (egy éve) rendszeresen jártam futni, csak nem reggel, hanem este. Úgyhogy nekem ehhez igen nagy áldozatokat kellett hozni, t.i. én reggel és reggeli előtt nem működöm. Mégis beállítottam az ébresztőórámat nyolcra, ami nálam már hajnal, és amilyen lelkes voltam este, reggelre a lelkierőm eléggé megcsappant. Szerencsére annyi önfegyelmem mégis volt, hogy felöltsem az éjfélkor kikészített edzőcuccot, utána meg már nem volt visszaút. Futottam is húsz teljes percet, mielőtt görcsökben fetrengve visszatértem volna, és megállapítottam: 1. ÉN RÜHELLEK FUTNI, 2. nem véletlenül kapnak a leánygyermekek felmentést tesiből a piros betűs napokon. Úgyhogy majd később bepróbálkozom ezzel még egyszer, de biztos ami ziher, keresek egy másik mozgást így reggelre, mert ez így nem fog menni, ha miközben egyik lábamat rakosgatom a másik után, végig az jár a fejemben, hogy minek is csinálom én ezt, amikor ráz az undor.

U.i.: nyugi, nem megyek át fogyiblogba. Csak jelenleg ez a kérdés foglalkoztat a legjobban közvetlenül azután, hogy mikor jönnek már a Glamour napok.