Archive for the nyavalygás Category

Biciklivel a városban

Posted in életmód, blabla, boldog biciklista, nyavalygás on 2011. június 2. by missvick

A kicsi lány manapság biciklivel jár suliba. Ezzel nem csupán a lelkiismeretem nyugtatom meg, hanem még rekordsebesség alatt be is érek, ami tök jó. Néhány észrevétel a dologgal kapcsolatban:

1. Gyűlölöm az autósokat. Ne rajtam bizonyítsák be, hogy vannak akkora janik, hogy le tudnak előzni egy szerencsétlen kerékpárost. És akkor még nem is beszéltem az elsőbbség, mint olyan megadásáról, ugyanis döbbenet, de van jogsim, és tudom, mikor járna nekem. Én lefékezek egy jobbkezes utca előtt, és nem csak azért, mert ha összeütközünk, tagadhatatlanul én húzom a rövidebbet.

2. Gyűlölöm a gyalogosokat. Beszédelegnek a bicikliútra, ami az ENYÉM, vagy gyűlölködve néznek rám, ha igénybe merem venni a járdát, és inkább nem kockáztatom az életemet az autók között.
Szó ne érje a ház elejét, vannak kivételek, és nekik annál jobban örülök. És mindig mosolyogva megköszönöm, nehogy gyalogosblogban olvassam, micsoda bunkók a biciklisek.

3. A magyar bicikliutak katasztrofálisak. Hol vannak, hol nincsenek, háromszor keresztezik az autóutat, és nincsenek megfelelően elkerítve.

Mindezen nyafogások mellett hihetetlenül jó érzés, amikor a szél simogatja az arcomat, süt a nap, része vagyok az utcának, egy gyalogos szabadságával közlekedem, de többszörös sebességgel haladok. Azt hiszem, erre rászoktam, és ugyan biciklizés közben nem lehet olvasni meg zenét hallgatni, tagadhatatlanul csúcs dolog.

Reklámok

Névnap

Posted in ünnep, hiszti, nyavalygás, Vélemény on 2010. december 24. by missvick

Tegnap volt a névnapom, ami mint a Szent Wikipédiáról kiderül, csupán egy primitív mondvacsinált ünnep, ráadásul csak Észak-Amerika és Európa bizonyos részein ismernek.

Családom többi tagja nagyon lelkesen ünnepelteti a saját névnapját (Nővérem már vagy egy héttel korábban folyamatosan emlegeti), én meg örülök, ha egyáltalán eszébe jut valakinek a nagy karácsonyi rohanásban.

Igaz, többnyire én is megfeledkezem róla, bár szerintem előbb volt, hogy mások megfeledkeztek rólam, így ez afféle önvédelemként alakult ki: senki sem köszöntött fel? ja, mert kellett volna? hah, fel sem tűnt… Úgyhogy bosszúból én sem törődöm mások névnapjával.

Tegnap azonban a szüleim rettenetes dolgot tettek: felköszöntöttek. Úgyhogy reggeli ébredésem első pillanatától fogva a tudatában voltam annak, hogy nekem névnapom van, és mindenki megfeledkezik róla.

Viszont ezt kaptam, meg ezt. Szóval semmi sem állhat utamba, és már tegnap este nekiültem tanulni. Az, hogy a húsz magyar tételből mindössze hatot dolgoztam ki, nem tudja elvenni a kedvem.

Dolgok

Posted in blabla, nyavalygás on 2010. november 8. by missvick

Teázom, tanulnom kéne, ehelyett az új naplómba keresgetek képeket. Már facebookozni sincs kedvem: talán orvoshoz kéne menni, ez a legaggasztóbb tünet.

Szombaton ünnepeltük Nagygonosz szülinapját, családostul. Csináltunk neki sajttortát. El is fogyott iziben.

Furcsa volt ma iskolába menni, és a hátam közepére nem kívántam. És holnap kezdődik elölről, majd újra és megint, és még egyszer, majd egy picike szünettel ismét… sóhaj.

Pontszámítás, fakultáció és egyéb nyalánkságok

Posted in blabla, nyavalygás, tanulás on 2010. május 18. by missvick

Ma a fizikatanárnő fogta magát, és óra helyett elmagyarázta a felvételi pontok kiszámításának módját. Elvégre tegnap kellett leadni a fakultációkra a jelentkezést. Nos, azt hittem, én olyan nagyon jól tájékozott vagyok, hogy nagyon, úgyhogy az elején nem is igazán figyeltem, hanem elmerültem a telefonomon a garfieldes játékban. Csakhogy idővel inkább zavartan eltettem a telefont és jegyzetelni kezdtem.

Szerintem nem én vagyok az egyetlen, akinek “már nem lehet újat mondani”, mert “úgyis mindent tud” a felvételikről. Tökéletes kis terv volt a fejemben (meg a blogomban is, itt), amit az innen-onnan összeszedett tudás alapján számolgattam ki félamatőr módon. De most kezdhetem elölről.

Hazafelé nem is érdekelt a szél meg az eső: a fejem belsejében nagyobb volt a zűrzavar, mint azon kívül. Most a http://www.felvi.hu/ -t böngészem, jegyzetelek, mi mennyi pontot ér, és tippelek, saccolok, taktikázok. Mi ér többet? Mit tudnék teljesíteni? Mitől váljak meg, hogy esetleg egy kis életem is legyen még két év múlva is?

Véres valóság a nőkről

Posted in blabla, nyavalygás on 2010. április 14. by missvick

Mi, nők kissé másképp működünk, mint a férfiak. Bizony, gondolom, most minden öt év felettit nagyon megleptem.

Ugyanis mi, a rendszertelen szemét disznó pasikkal ellentétben egy teljesen jól működő, átlagosan 28 napos rendszer szerint viselkedünk. Vegyünk egy fiatal, ivarérett nőstényt (jelen pillanatban engem), és vizsgáljuk meg közelebbről.

Az első napokban romokban vagyok testileg, és ebből kifolyólag lelkileg is. Függőségeim hosszú listájára felkerül a “függőség a vécéktő”l és a “függőség a görcsoldótól”. Ha fáj, akkor beagresszivulok, mindenen felhúzom magam és gyanakszom (ha nem fáj, akkor is). Jeleket látok ott, ahol nincsenek, rejtett utalást, mögöttes tartalmat. És akkor a paranoiát nem is említettem. Szerintem ilyenkor lesz a legtöbb férj jól elverve, vagy ezekben a napokban küzdik ki a nők, hogy bántalmazzák őket.
Ráadásul egyébként kontroll alatt tartott étvágyam kitör, és mindent befalok, ami ehető és befér a számba. Szerencsére (egyetlen pozitívum) ilyenkor a leggyorsabb az anyagcserém, úgyhogy tehetem ezt büntetlenül.

Ha viszont ezeket túléltük, csodás időszak következik: az ösztrogénszintem az egekben, szépnek érzem magam, enyém a világ, jó a kedvem, na. Szerencsére ez tart a legtovább, közel három hétig.

Nade aztán elérkeztünk a ciklus végéhez. Ilyenkor magamba zuhanok, folyamatosan fáradt vagyok (a szokásosnál is jobban), deprimált a hangulatom. Nagyon ritkán sírok, de akkor is csak és kizárólag ilyen időszakokban. Ráadásul hirtelen hízok két kilót és felpuffadok: a testem visszatartja a vizet. Ez még inkább megvisel. Ahogy a nagyok mondták: “A súlygyarapodás… mindennél jobban bánt.”

Aztán az egész kezdődik előlről. Nem semmi, mi? Az egészet többféle hormon szintjének ingadozása váltja ki, és mindeközben micsoda változások mennek végbe a szervezetben! Ha elvonatkoztatok a kellemetlen mellékhatásoktól, lenyűgöz a saját testem. Azt hiszem, orvos szeretnék lenni. Vagy kamionsofőr, még nem döntöttem el.

Mozgás!

Posted in blabla, nyavalygás, sport on 2010. március 20. by missvick

Közeleg a nyár és vele együtt az ezeddig kabát takarásában megbúvó fenék és lábak felszabadulása. Mint minden nőnemű lényt, ez a tudat engem is hisztériához hasonló állapotba kerget, és az eddig ímmel-ámmal folytatott fogyókúrám és heti egyszeri jógaórám szigorításáért kiált.

Achillesnek sarka volt, nekem combom van. Bizony, én egy decens körte vagyok, ajándék anyámtól a jó logika és az erős körmök mellé. Ilyen a testalkatom, úgyhogy sosem lesznek pálcikalábaim, mindenesetre megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni a kapott anyagból.

Mivel mint azt bioszórán meg a Cosmóban tanultuk, a reggeli edzés a leghatékonyabb, hiszen akkor még nincs semmi a májban, amit felhasználhatna a szervezet, és egyből a zsírpárnácskákhoz nyúl. Ráadásul a mindenható internet kihozta, hogy a kocogás jól formálja a lábakat. Juhú, uccu neki!

Először is, én régebben (egy éve) rendszeresen jártam futni, csak nem reggel, hanem este. Úgyhogy nekem ehhez igen nagy áldozatokat kellett hozni, t.i. én reggel és reggeli előtt nem működöm. Mégis beállítottam az ébresztőórámat nyolcra, ami nálam már hajnal, és amilyen lelkes voltam este, reggelre a lelkierőm eléggé megcsappant. Szerencsére annyi önfegyelmem mégis volt, hogy felöltsem az éjfélkor kikészített edzőcuccot, utána meg már nem volt visszaút. Futottam is húsz teljes percet, mielőtt görcsökben fetrengve visszatértem volna, és megállapítottam: 1. ÉN RÜHELLEK FUTNI, 2. nem véletlenül kapnak a leánygyermekek felmentést tesiből a piros betűs napokon. Úgyhogy majd később bepróbálkozom ezzel még egyszer, de biztos ami ziher, keresek egy másik mozgást így reggelre, mert ez így nem fog menni, ha miközben egyik lábamat rakosgatom a másik után, végig az jár a fejemben, hogy minek is csinálom én ezt, amikor ráz az undor.

U.i.: nyugi, nem megyek át fogyiblogba. Csak jelenleg ez a kérdés foglalkoztat a legjobban közvetlenül azután, hogy mikor jönnek már a Glamour napok.

Segítség, a pasim testet épít

Posted in blabla, love, nyavalygás on 2010. március 13. by missvick

Nagygonosz manapság gyúrni jár. Vagyis bocsánat, gyúrni csak a bunkók járnak. Edzeni.

Ez tényleg csúcsszuper, elvégre gyönge nő vagyok, ősasszony korunk óta belénk van kódolva, hogy egy olyan pasasnak fogunk gyereket szülni (értsd: annak toljuk le a bugyinkat), aki megvéd minket és elég mamutot tud levadászni. Meg jó érzés fogdosni a karját. Meg egy izmos vállra hajtani a buksimat. Meg “úgyis olyan erős vagy” felkiáltással a kezébe nyomni a könyveimet. Szóval tök király, na.

De itt szó nem volt még arról, hogy életem párja nekiáll mindenféle vackot magába tömni az optimális hatás elérése érdekében. Mert az egy dolog, hogy gyúrni testet építeni jár, de minek ehhez mindenféle port meg sz@art szedni? Régen nem izmosodtak az emberek maguktól? Oké, lehet, hogy kicsit lassabban, de nem hajt a tatár! Hiszen a fizikai munkát végző emberek sem szednek ilyen a proteinporokat, mégsem “épülnek le az izmaik”! És különben is, mi volt régen? A görög szobrokon, képeken szereplő ifjaknak nyilván nem állt rendelkezésükre proteinpor, mégis olyan izmaik vannak, hogy húha.

Úgyhogy több cikket olvastam erről az utóbbi egy órában, mint amennyit szerettem volna, megkaptam, hogy makacs vagyok és keményfejű, de akkor sem fogom támogatni, hogy ilyeneket szedjen. Úgyhogy most kutatómunkába kezdek (az interneten kívül), és kiderítem, mi is a helyzet a fehérjeturmixokkal és társaikkal.