Archive for the értékelés Category

Margaux Fragoso – Csak ha te is akarod

Posted in értékelés, könyv, Vélemény on 2011. június 23. by missvick

Ebben a hihetetlen melegben nem lehet mást csinálni, csak heverni és olvasni. Én ezt olvasom.

Először azt hittem, ez olyan “Lolita-napló” lesz. Nabokov az egyik kedvenc íróm, a Lolitát olvastam és láttam valamennyi filmverzióját, ráadásul mindig is érdekelt az idősebb férfi-fiatal lány kapcsolat.

Amikor nekikezdtem, nem tudtam, mit gondoljak. Már kiolvastam egy pár napja, és igazából most sem tudom. Először azt sem tudtam eldönteni, valóság-é az egész vagy csupán egy jól megírt fikció. Többször is megjegyeztem magamban: ilyen nincs. Ilyen egyszerűen nincs. De nem borzadtam el, nem botránkoztam meg, és komolyabban el sem gondolkodtatott. Az írónő semmit sem bíz a véletlenre (és a fantáziánkra), mindent letisztáz, azt is, ami nem is nagyon érdekelne. Így a kérdésekre már azelőtt választ kapunk, mielőtt egyáltalán felmerülnének.

Hiszek benne, hogy néhányan kiprovokálják, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek velük. Úgyhogy a főhősnőt sem tartom áldozatnak, és egy csöppet sem tudom sajnálni.

A könyv mindenesetre jó volt, nem egy irodalmi mestermű, de jól meg van írva, rendkívül olvasmányos. Nem egy Lolita, de nem rossz, na.

Reklámok

Jodi Picoult: Házirend

Posted in értékelés, könyv, Vélemény on 2011. április 13. by missvick

Egy hete kaptam egy nagy kupac könyvet, hogy nem kezdem el őket, merthogy nekem tanulni kell. Haha, a kupac fele már félkész bejegyzés formájában várja a véleményemet.

A könyv főhőse Jacob Hunt, aki olykor teljesen normális fiatal srácként viselkedik, máskor pedig a földhöz csapja magát és visít, mert a piacon nincs ott a kedvenc árusa. Asperger szindrómája van, ami tulajdonképpen az autizmus “enyhébb lefolyású” változata. Jacob betegsége az egész családtól áldozatokat követel: az anyjuk ugyan zokszó nélkül veti alá az egész életét a fia gondozásának, az öccse, Theo, sokszor kifejti, mennyivel könnyebb lenne, ha Jacob normális lenne – vagy éppenséggel nem is lenne.

Az Asperger Jacob érzelmeit eltörli, jellemét fanatikussá teszi, ami érdekli, arról mindent megtud. Legújabb mániája a kriminalisztika, a bűnügyek és azok megoldása. Esőemberre hajazó függőként kijegyzeteli a helyszínelős sorozat minden részét, anyjának otthon bűntényeket rekonstruál. Egy nap azonban Jacob fiatal tanára, Jess eltűnik, az utolsó időpont a naptárában egy óra a fiúval. Napokkal később előkerül a holtteste, Jacob pokrócába csavarva. Minden jel a Jacobra mutat, aki ugyan feltétlenül őszinte, a konkrét kérdést mégsem teszik fel neki.

Napok alatt kiolvasható, nem lehet letenni. Most addig mondogattam anyukámnak, hogy ő is elkezdte, és ahogy látom, meglepően gyorsan halad. Különösen az Aspergeresek részletes leírása tetszett: aki a köszönetnyílvánításokhoz lapoz, láthatja, igen komoly kutatómunka előzte meg a művet. Ettől csak még szimpatikusabbá vált.

Nagy Női Magazin Teszt Nr. 1. – Joy

Posted in értékelés, teszt, Vélemény on 2011. március 22. by missvick

Nemrég késztetést éreztem rá, hogy rendszeres újságolvasó legyek. Hogy kaphassak előfizetést karácsonyra, várhassam a megjelenést, ésatöbbi. Szóval úgy döntöttem, sorban végigmegyek a női magazinokon, amik a magyar újságos-standokon fellelhetőek.

Először is egy Joyt vettem, mert “nagylánnyá válásom” azzal lett teljes, hogy az IMről Joyra váltottam.

Röviden és tömören: a színvonal a béka feneke alatt van. Az egész újságot elolvastam a Móricztól a Bosnyákig tartó rettentő hosszú buszút alatt. Az oldalak nem reklámabbik része nem is magyar újságírók tollából van, csak fordították valahonnan. Semmi újat nem tudtam meg, de még jó programot vagy filmet sem ajánlottak.

Hát ilyet se fogok többet venni, és mit ne mondjak, remek kezdet az új tesztsorozatba. Egy akkora nulla, ami épphogy nem hajlik ár mínuszba – a papírjáért a fákat is felesleges kivágni.

Újév és egyebek

Posted in értékelés, ünnep, blabla on 2011. január 1. by missvick

Pályafutásom legkellemesebb (ámbár nem éppen legizgalmasabb) szilveszterét tudhatom magam mögött, meg egy viszonylag sikeres évet.

2010ben elért eredmények:

– sikeresen kisérettségiztem kémiából és érettségiztem angolból
– közel tíz kilót fogytam
– megtartottam azt a Hogyishívják Fazont, akivel már együtt élek
– egyre jobban beszélek németül és elkezdtem makogni svédül
– jártam Németországban és Athénban
– rengeteget olvastam és művelődtem
– magabiztosabb, céltudatosabb és határozottabb lettem

És mit várok 2011től?

– leteszem az angol, héber, német nyelvvizsgát
– elkezdek hivatalosan svédül tanulni
– előrehozott érettségit teszek biológiából
– sport által konzerválom jelenlegi remek formámat későbbre
– írok, olvasok, rajzolok és sok fotót készítek
– világot látok

Ámen.

Joanne Harris: kékszeműfiú

Posted in értékelés, könyv, Vélemény on 2010. november 29. by missvick

Anyukámtól már azelőtt megkaptam, hogy könyvesboltokba került volna (ez itt a dicsekvés helye), de csak mostanra sikerült kiolvasni, lévén bokros teendőim (fórumozás Sammy-vel, az új netbookkal) akadályoztak.

Az írónőtől megszokott sötét hangulat és rengeteg csavar már természetesnek mondható, boldogan lubickoltam a hihetetlenül nyomott hangulatú könyvben. Biztosan újra fogom olvasni, hogy minden kitisztuljon, mert annyi szálon fut és annyi a homályos rész, ami csak az utolsó fejezetekben kristályosodik ki.

Nagy vonalakban mégis, csak hogy többet mondjak, mint a hátsó borító: kekszemufiu nagyban blogol és fórumozik a saját honlapján, az ő bejegyzéseiből áll a könyv. De nem kell megijedni, ez nem egy tiniregényszintű blog, hanem komoly fikciókkal és nem mindig nyilvános bejegyzésekkel jelentkező férfi, aki valójában negyven éves elmúlt, még mindig az anyjánál lakik, orchideákat nevel és egy kórházban dolgozik takarítóként.

Tulajdonképpen letehetetlen, az utolsó ötven oldalt matekórán pad alatt, úton hazafelé, itthon ebéd közben olvastam, és az utolsó mondatok után elakadt lélegzettel dőltem hátra.

Hamarosan újra fogom olvasni az Urak és Játékosokat, ahhoz hasonlított a legjobban. De csak magamat tudom ismételni: CSÚCS, CSÚCS, CSÚCS!

Joanne Harris: Aludj kislány

Posted in értékelés, könyv, Vélemény on 2010. november 15. by missvick

Már elég régen kinéztem magamnak, az egész családot rá kellett állítanom, és mire végül meglett, éppen egy trancsírozós krimi mindjárt-kiderül-ki-a-gyilkos-részénél tartottam, úgyhogy várnom kellett vele. De én mondom, megérte várni.

A legeslegeső benyomás a kicsit béna magyar borító. Amikor elolvastam az előszót, amiben az írónő megköszöni XYnak a borítóképet, amiről mindig is álmodott, bandzsítva visszalapoztam: biztos erről a borítóról van szó? Szerencsére nem, ez csupán magyar agyrém, és a tényleg sokkal szebb és kifejezőbb angolt tettem ki.

Már az első húsz oldal megfogott: a szigorú, álságos (köszi a szóért, Nagygonosz) festő feleségül veszi a beteges, halovány Effie-t, akitől eltávolodik, amint “bemocskolódik” a tiszta kislányról kialakított képe (a nász elhálásának leírása különösen tetszett). Folyamatosan laudánummal tömi, hogy kiszolgáltatott maradjon, de a lány szenvedélyre vágyik, amit a klasszikus karakter, a jópofa szélhámos karjaiban meg is talál. De hamarosan megjelenik a bölcs madám, akinek a puha térdére olyan jó ráborulni, és aki Martának nevezi Effie-t.

A hangulatot leírni nem lehet. Sötét és titokzatos, és hihetetlenül nyomasztó: remek, ha egyébként is labilis lelkiállapottal rendelkezünk. A vége pedig ismét lehengerlő. Le a kalappal.

Joanne Harrisről mindenkinek a Csokoládé jut eszébe, pedig szvsz az nem is a legjobb (nekem az Ötnegyed narancs és az Urak és Játékosok az abszolút fav). Az Aludj kislányt mintha egy másik író írta volna, és szerintem filmre kívánkozik, már el is képzeltem, hogyan mutatna a vásznon néhány jelenet, például a végén, amikor Henry egyedül van az üres házban a látomásaival.

Úgyhogy én csak ajánlani tudom.

Mikael Ollivier: Vértestvérek

Posted in értékelés, könyv, Vélemény on 2010. november 4. by missvick

A Libriben kinéztem, és felháborodottan mutattam Nagygonosznak, hogy már egy novelláért is el mernek kérni egy regénnyi pénzt. De amikor megláttam  ma a könyvtárban, nem tudtam ellenállni a Dr. Jekyllre hajazó borítónak, és kikölcsönöztem.

Nos, a hazafelé tartó troliút alatt sikerült kiolvasni a felét, ami dugó híján nem tartott húsz percig. A másik felét legyűrtem, amíg Nagygonosz tanult, ami szintén nem csapott át egész órába. Egy-egy Stephen King novellát hosszabb idő elolvasni, és 2000 Ftért egy tucatot kapok. De ha sikerül végre eltekintenem az árától, talán meg tudom szubjektíven ítélni.

Az sztori nem rossz, csak folyamatosan az volt az érzésem, hogy egy hosszúra nyúlt iskolai fogalmazást olvasok egy tehetséges, ám még csiszolatlan diák vonalas magyarfüzetéből, akinek mániája a három pont… és a felkiáltójeles mondatok! Ráadásul a jekylléshyde-os vonulat teljesen félrevezetett, és azt hittem, kiderül valami ilyesmi a végén… de szerintem nem sok poént lövök le azzal, ha elárulom: nem.

Ennek a kiadónak a Twilight óta fenntartással fogadtam a könyveit. A Vértestvérek után inkább nem fogadom sehogy.