október, 2011 havi archívum

Isztambul

Posted in külföld, Vélemény on 2011. október 20. by missvick

Most ülepedtek le annyira az élmények (és múlt el a torokfájásom), hogy viszonylag függetlenül tudjak írni a Törökországban töltött négy napról.

Rögtön azzal kezdődött, hogy nincs szobánk. Noha a foglalásunk hónapok óta megvan, a recepciós tehetetlenül széttárta a karját, hogy valahogy elkeveredhetett, mert csak holnapra tudnak nekünk szobát biztosítani. Némi asztalcsapkodás után átvittek egy másik szállodába, és másnap délután visszaköltöztünk az elsőbe.

Az idő eleinte csak borult volt, aztán esős, végül szakadni kezdett – ami remek, ha az ember csak tornacipővel és egyetlen farmerral készül, de egyébként is elrontja a hangulatot.

A törökök? A pasik alacsonyak, nagyon feketék, bajszosak és borostásak, a lányok alacsonyak, nagyon feketék és lehet hogy bajszosak, de nem látszik a csador alatt, viszont nagyon gonoszan néznek, hogy nekem bezzeg kilóghat a hajam és az apukám kinyitja előttem az ajtót. A nőket ugyanis jóformán semmibe veszik: egy pénztáros nem volt hajlandó hozzám érni (“tegye le oda a pénzt”), és mindenhol a férfiakat szolgálták ki először.

A bazár elképesztően hangulatos volt, de vásárolni nem ajánlatos. Az árak többszörösei a boltiaknak, és még az alkudozás és folyamatos b.sztatásnak is ki vagyunk téve: minden üzletbe be akarnak rángatni, amit megnézel, azt vedd meg, ha nem kell, mennyiért kéne, és különben is honnan jöttél, szérétém mádzsár, szia szia. Így leírva aranyos, de ha combig vizes a nadrágod és a zoknidból csavarni lehetne a vizet, hidd el: nem az.

A kaják viszont mindenért kárpótoltak. A sütik közül kihagyhatatlan a baklava, a lokum, a halva, a sült tejberizs, a perec, a pogácsa; az utcán minden sarkon árulnak kebabot, pitában vagy kenyérben, a legolcsóbb helyeken kábé 150 forintért, a tengerparton halat lehet kóstolni, perecet, kukoricát és gesztenyét pedig bárhol. Az almateát mindenhol, mindenki issza, az illata mennyei, és filteres formában is kapható, és egy liter ayrant hoztam haza.

A hatalmas Atatürk repülőtér először lenyűgözött óriási méreteivel – viszont amikor már egy órája ültünk a repülőgépen és még mindig csak 12.-ek voltunk a felszállási sorban, kezdtem a pokolba kívánni.

Még sosem örültem ennyire a hazatérésnek egy nyaralás után, és őszintén: nem nagyon vágyom a visszatérésre. Mivel Nagygonosz nem vágyik oda, azt hiszem, ezzel le is zárult életem azon rövidke szakasza, amikor kapcsolatba kerülhettem a törökökkel.

ECL középszintű német

Posted in blabla, tanulás on 2011. október 10. by missvick

Bizony, feltévedtem. Élek én, csak nem ezen a blogon.
Most viszont egy örömteli hírrel jövök: most szombaton túlestem az utóbbi hónapomat pokollá tevő német nyelvvizsgán. Mióta tudom a vizsgám időpontját, nem mertem még egy szórakoztató könyvet sem elkezdeni, mindenhová szótárral vagy szószedettel mentem, és éjjel németül álmodtam.

De most túl vagyok rajta! Tapasztalatok:
1. Az olvasott szöveg nem volt vészes, sőt, még csak unalmas sem. A próba gyanánt megfejetett, a Spiegelből kivágott hihetetlenül “érdekfeszítő” cikkek helyett itt két viszonylag izgi és teljesen érthető szöveg volt.

2. A szövegalkotás sem volt nehéz. Rémálmaimban panaszleveleket kellett írnom utazási irodáknak elrontott nyaralásokról meg fórumokra, hogy mennyire megváltoztatta a barátnőmet a lottónyereménye. Itt ellenben írhattam egy levelet a folyton számítógép előtt ülő német barátomnak, hogy mit gondolok a számítógépekről meg ki mennyit használja manapság (LANGWEILIG), meg egy szösszenetet arról, mit gondolok a tanárokról, ki volt a kedvencem, mik a tanárság előnyei/hátrányai.

3. Na, a hallott szövegnél kicsit megszorultam. Otthon Bobbal, a süketséget előidéző fejhallgatóval 90-100%okat produkáltam – itt szoríthatok, hogy jól tippeltem a válaszokat. Alig hallottam valamit, több kérdésre IQ-ból válaszoltam vagy költöttem egy választ egy elkapott szóra alapozva. Reméljük a legjobbakat.

4. Utána várhattam majdnem három órát a szóbelire, amitől talán a legjobban féltem. De hála Legjobb Barátnőmmel való szorgos gyakorlásnak (meg a nem elhanyagolható mennyiségű szófordulat és mondatrész betanulásának), jókedvűen és a siker biztos tudatával hagytam el a bölcsészkart. Velem született optimizmusomnak hála itt is beszélj magyarország nevezetességeirőlt meg a munkavállalás az EUn belült vizionáltam, erre kaptam egy médiát és családon belüli szerepeket. Huhh, nagykőlezutty.

Úgyhogy eredmények 28 nap múlva.