Dorian Gray (2009)

Tegnap, amíg Nagygonoszt interjúvolták, mini szinglinapot tartottam, és gyorsan megnéztem a Dorian Grayt. Annó már megvolt a laptopján, csak nem volt időm megnézni, mert előbb ellopták. Ha sorsszerűséget keresek a sztoriban, hagytam volna és beletörődöm, hogy a nagyobb hatalmak így akartak spórolni nekem másfél órát, de neeeem, én erősködtem. Hát magamra vessek.

A könyvet olvastam már rég, és tekintve, hogy agyam mint a szivacs, nem sikerült átverni. Természetesen “hálivúdiasítani” kellett, mert ki az az Oscar Wilde? A szűzies szerelmi szál nem elég, tegyünk bele egy szüfrazsettet is! Colin Firth tök jó volt A király beszédében, hát most adjuk a szájába az életunt bölcsességeket meg marihuánás cigarettát! Ja, és ne hagyjuk ki a nyálas főszereplőt sem, aki annyira hitelesen játssza (?) a naiv vidéki kisfiút, mint amennyire távol áll tőle a kiélt örökifjú pokolfajzat. Ráadásul szerintem nem is jóképű.

Amire nagyon kíváncsi voltam: hogyan oldják meg a kép átalakulását? Válasz: bénán. Engem kicsit sértett, hogy olyannyira hülyének néznek, hogy a szemem láttára alakul át a kép, mikor lényegesen ízlésesebb lett volna, ha apránként változik meg, ahogy Dorian is lassan fordul ki korábbi önmagából.

Hatásvadász elemek is vannak bőven, de legalább szépen kivitelezve, a képi világ kárpótolt… hmm… minden másért. Újranézni nem fogom, újraolvasni viszont igen.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: