június, 2011 havi archívum

Margaux Fragoso – Csak ha te is akarod

Posted in értékelés, könyv, Vélemény on 2011. június 23. by missvick

Ebben a hihetetlen melegben nem lehet mást csinálni, csak heverni és olvasni. Én ezt olvasom.

Először azt hittem, ez olyan “Lolita-napló” lesz. Nabokov az egyik kedvenc íróm, a Lolitát olvastam és láttam valamennyi filmverzióját, ráadásul mindig is érdekelt az idősebb férfi-fiatal lány kapcsolat.

Amikor nekikezdtem, nem tudtam, mit gondoljak. Már kiolvastam egy pár napja, és igazából most sem tudom. Először azt sem tudtam eldönteni, valóság-é az egész vagy csupán egy jól megírt fikció. Többször is megjegyeztem magamban: ilyen nincs. Ilyen egyszerűen nincs. De nem borzadtam el, nem botránkoztam meg, és komolyabban el sem gondolkodtatott. Az írónő semmit sem bíz a véletlenre (és a fantáziánkra), mindent letisztáz, azt is, ami nem is nagyon érdekelne. Így a kérdésekre már azelőtt választ kapunk, mielőtt egyáltalán felmerülnének.

Hiszek benne, hogy néhányan kiprovokálják, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek velük. Úgyhogy a főhősnőt sem tartom áldozatnak, és egy csöppet sem tudom sajnálni.

A könyv mindenesetre jó volt, nem egy irodalmi mestermű, de jól meg van írva, rendkívül olvasmányos. Nem egy Lolita, de nem rossz, na.

Biciklivel a városban

Posted in életmód, blabla, boldog biciklista, nyavalygás on 2011. június 2. by missvick

A kicsi lány manapság biciklivel jár suliba. Ezzel nem csupán a lelkiismeretem nyugtatom meg, hanem még rekordsebesség alatt be is érek, ami tök jó. Néhány észrevétel a dologgal kapcsolatban:

1. Gyűlölöm az autósokat. Ne rajtam bizonyítsák be, hogy vannak akkora janik, hogy le tudnak előzni egy szerencsétlen kerékpárost. És akkor még nem is beszéltem az elsőbbség, mint olyan megadásáról, ugyanis döbbenet, de van jogsim, és tudom, mikor járna nekem. Én lefékezek egy jobbkezes utca előtt, és nem csak azért, mert ha összeütközünk, tagadhatatlanul én húzom a rövidebbet.

2. Gyűlölöm a gyalogosokat. Beszédelegnek a bicikliútra, ami az ENYÉM, vagy gyűlölködve néznek rám, ha igénybe merem venni a járdát, és inkább nem kockáztatom az életemet az autók között.
Szó ne érje a ház elejét, vannak kivételek, és nekik annál jobban örülök. És mindig mosolyogva megköszönöm, nehogy gyalogosblogban olvassam, micsoda bunkók a biciklisek.

3. A magyar bicikliutak katasztrofálisak. Hol vannak, hol nincsenek, háromszor keresztezik az autóutat, és nincsenek megfelelően elkerítve.

Mindezen nyafogások mellett hihetetlenül jó érzés, amikor a szél simogatja az arcomat, süt a nap, része vagyok az utcának, egy gyalogos szabadságával közlekedem, de többszörös sebességgel haladok. Azt hiszem, erre rászoktam, és ugyan biciklizés közben nem lehet olvasni meg zenét hallgatni, tagadhatatlanul csúcs dolog.