szeptember, 2010 havi archívum

Breathe

Posted in anorexulas, blabla on 2010. szeptember 28. by missvick

Ha beállok a fürdőszobatükör elé és nagyokat szuszogok, látszik, ahogy a tüdőm megtelik levegővel a bordáim mögött.

Éhezés

Posted in blabla, Vélemény on 2010. szeptember 18. by missvick

Nem egészen egy teljes napja böjtölök, és kezd előtörni belőlem a vadállat. Semmi elemelkedett hangulat, ünnepélyesség vagy magvas gondolatok, ellenben heves gyűlölet mindenki más irányába, aki eszik, általános ingerültség, kimerültség és kedvetlenség. Nem egészen huszonnégy órától!

Hozzáteszem, voltak nekem is problémáim az evéssel, de éppen az utóbbi időben vettem javuló tendenciát (napi ~1700 kcal és naponta egyszer meleg étel), erre jön a böjt. Meg különben is teljesen más, amikor önszántadból döntesz úgy, hogy nem eszel, mint amikor kényszerű a dolog. Persze, senki sem tiltja meg, hogy most felálljak a billentyűzettől és betoljak egy almát vagy fél bögre tejet (sőt, a szüleim rá akartak venni, hogy igyak egy pohát vizet, mielőtt elhagyom a lakást, nehogy beájuljak egy troli alá), de mégsem teszem, mert nem. De már nincs sok hátra (4 óra 18 perc), és elkészítem magamnak a világ legfinomabb tojásrántottáját. A mai nap folyamán már vagy ezerszer elképzeltem, mi lesz benne, és milyen íze lesz.

Egyébként a böjtölésnek igen sok híve van, nem hiába népszerűek az ilyen-olyan léböjtök. Ilyenkor állítólag megtisztul a szervezet a méreganyagoktól, és mivel a test átáll a “belső táplálkozásra”, egy idő után az éhségérzet és megszűnik (a mondat közben a hasam egy akkorát kordult, hogy a mellettem alvó macska felkapta a fejét). Az ilyen böjtök során természetes a súlyvesztés, de ez nem az elsődleges cél, inkább testi-lelki megtisztulásról van szó.

Mellékesen megjegyzem, hogy valószínűleg azért szenvedek annyira, mert elkaptam Nagygonosz nyavalyáját (“ugyan már, myugodtan adj egy puszit, a te bacijaidat már megszokta a szervezetem”), és még a vérzésem is megvan. Juhé!

Böjt

Posted in ünnep, Vélemény on 2010. szeptember 17. by missvick

Most lebuktam.

Nemrég volt Ros Hasana, vagyis Újév, és a hagyomány szerint “Ros Hasanakor megíratik, és Jom Kippurkor megpecsételtetik” a sorsunk. Jom Kippur a zsidóság legszentebb ünnepe, egyetlen nap a bűnbocsánatnak. Itt nincs gyónás, nem egy idegen ember nézi el a ballépéseinket, hanem magához a sértetthez kell elmenni, és tőle elnézést kérni (ezért hívják az Engesztelés Napjának is). Ilyenkor dől el, mi lesz velünk a következő évben.

Ezért szoktunk böjtölni, huszonöt órán keresztül. A hangsúly az önsanyargatáson van, ezért inni is tilos. Az időpont minden évben egy kicsit más: ma például 18:34kor esett ki a kezemből a villa, és holnap 19:36kor fogom rávetni a vacsorára. A böjtölés alól természetesen a betegek, a terhes nők és a kisgyerekek fel vannak mentve.

Nem tartom olyan szigorúan a törvényeket, zsinagógába sem járok gyakran, de Jom Kippurkor 12 éves korom óta böjtölök. Fontos és kész.

Tizennyolc karika

Posted in blabla on 2010. szeptember 10. by missvick

Mostantól adhatnak nekem legálisan cigit meg piát, börtönbe zárhatnak, kirúghatnak a suliból, írhatok alá szerződést, házasodhatok, adhatok vért, és nézhetek pornót az igazi youtube accountomon is.

Egyszóval teljes jogú magyar állampolgár lettem.

Hurrá.

Egyedi

Posted in blabla, Vélemény on 2010. szeptember 9. by missvick

Ki akarok lógni a sorból, nem akarok beleolvadni a tömegbe.

Azt hiszem, veszek egy bőrkabátot, egy trendi feszülős csőnacit, hozzá converse cipőt, meg ugyanolyan táskát, esetleg egy kopi LVt, a hajam meg összefogom és a lenőtt frufrumat elől hullamcsattal visszafogom.

És akkor majd olyan nagyon eredeti meg stílusos leszek, hogy csuhajja.

Tíz dolog… Nr. 2.

Posted in blabla, tízdolog on 2010. szeptember 2. by missvick

Tíz dolog, amit nem tudtál rólam, de most megtudod.

1. Imádom az almákat. De nem ám mindet, csak az őszi-téli, viaszos héjú, csecsemőfejnyi almát, ami hatalmasat hersen, amikor beleharapok.

2. Grafomániás vagyok. Mindent lejegyzetelek, vezetek naplót, kis füzetet a gondolataimnak, naptárt, mit eszek egész nap, milyen könyveket olvastam ki… és mindegyik külön kedves kis füzet, melyek iránt egyébként is különleges vonzalmat táplálok.

3. Gyűjtöm a töltőtollakat. Nagyon sok van, majdnem minden nap másikat viszek magammal, és nagyon allergiás vagyok rá, ha valaki más ír velük.

4. Tizenhét évesen csókolóztam először. A szerencsétlen áldozat a Nagygonosz volt, szegénykémre hárult a feladat, hogy a “fúj nyálas” reakciót “hmm ez jó”-ra változtassa (és egész gyorsan sikerült neki, jelentem alássan). Egyébként nem hiszem, hogy rosszul tettem, hogy ennyit vártam vele. Persze, nem siettem el (mint alapjáraton semmit: 8 évesen tanultam meg biciklizni), de soha nem éreztem magam nyominak, mert én lennék egyedül csókolatlan a barátnőim között.

5. Mindig forró vízzel zuhanyzom. Csak a legnagyobb kánikulában, amikor már a negyvenedik fokot kóstolgatta a higanyszál, akkor engedtem a langyos vízig, de ezen kívül mindig olyan forró, hogy egyszer szerintem égési sérülésekkel mehetek kórházba.

6. Imádom, ha ki van festve a körmöm. Rengeteg körömlakkom van, mert egyszerűen nem tudok neki ellenállni, ha valahol akciósat látok. Ennek hála pinktől szürkén és királykéken át citromsárgáig mindenféle szín van, nekem csak válogatni kell, melyik illik a hangulatomhoz. Szerintem van annyi, hogy minden körmömet más színűre fessem (beleértve a lábujjaimat is).

7. Mindig van nálam könyv. Szellemi táplálék nélkül védtelennek érzem magam: mi történik, ha hirtelen akad elverni való öt percem, én meg nem tudok mit kezdeni magammal? Vagy az egyébként sem izgalmas tanóra átcsap elviselhetetlenül unalmasba? Ilyenkor csak előkapom az aktuális olvasmányomat, kényelmesen elhelyezkedem, és már ott sem vagyok. Mentálisan legalábbis.

8. Nehézkes dolog az alvás. Kiskoromban (értsd: két-három éve) gond nélkül aludtam délig, most bezzeg hétkor kidob az ágy. Jó esetben. Valahogy sajnálom az időt az alvásra, úgyhogy ötvöztem a két típust, és én vagyok a későn fekvő, korán kelő. Ezzel el is vagyogatok egy ideig, aztán idegrohamot kapok, egyszer kialszom magam, és minden megy tovább.
Mellesleg van még egy érdekes tulajdonságom: bármikorra is állítom az ébresztőórát, negyed órával előbb tuti felébredek. Ez többnyire működik, kivéve, ha ideges vagyok, akkor fél órával-órával előbb is kelhetek. Csodás, mi?

9. Szeretek kézzel enni. És lehetőleg egyenesen dobozból/tepsiből/lábasból. És állva. Szeretem megérinteni az ételt, ha közvetlen kapcsolatom van a táplálékommal, valahogy finomabb. Mosogatni meg nagyon nem szeretek, ha a háztartásban mindenki dobozból fogyasztaná a tejet, serpenyőből a rántottát, üvegből az uborkát, és nem kéne mindegyiknek összemaszatolni egy poharat/tányért, az életünk lényegesen egyszerűbb lenne, és sokkal tovább bírná a lakk a körmömön.

10. Szeretek magamról beszélni.
Még ha nem is teszem soha.
Csak néha.
(ez itt a meglepődés helye.)