július, 2010 havi archívum

Túró Rudi Teszt Nr. 1

Posted in értékelés, rudi, teszt on 2010. július 30. by missvick

Manapság leszoktam a tejberizsről (minden áldott reggel ugyanazt a fajta unalmas joghurtot eszem, vagy egy marék csokis müzlit), úgyhogy most új tesztelnivaló után néztem. Valami olyasmi kellett, amiből kellőképp sok van, tehát elég széles a piac, és jó időre lefoglal. Ilyen a nagy magyar hungarikum, a Túró Rudi. Íme az első áldozat.

CBA Túró Desszert (mily meglepő, CBAból)

30 g

ár: 39 Ft

Türelmetlenségemnek hála a képek egy trolimegállóban készültek, bocsi a minőségért (és igen, az ott a háttérben a combom). A túrója első kóstolásra finom, kissé citromos, ami nekünk mondjuk bejött. Az étcsokis bevonat is rendben volt, bár Nagygonosz kifogásolta, hogy túl vékonyka a réteg és nem roppant eléggé, amit szerintem magyaráz a vétel és a fogyasztás között eltelt fél óra a táskámban. Nekem egyébként is bejön, ha kicsit olvadtka a csoki.

Az egész egy roppant kellemes (és nem utolsósorban röhelyesen olcsó) kis nasinak maradt meg, amíg el nem fogyott az utolsó falat mi meg felszálltunk a trolira. A második megálló után mindkettőnknek feltűnt az érdekes utóíz, aminek valahogy nem kéne lennie. De végülis, így is túlteljísítette a rudi, amit az áráért elvártunk tőle.

Teljesen átlagos, erős középmezőny: 7/10

Reklámok

Blabla

Posted in blabla on 2010. július 26. by missvick

Most valahogy nem futja egyetlen témára fókuszáló posztot írnom, úgyhogy inkább firkantok egy kicsit mindenről, ami manapság eszembe jut.

Nagygonosszal együtt élünk. Lassan egy hete (egy nap és beütjük a hét napot) csak napi pár órára válunk el, de néha annyira se. Persze, súrlódunk eleget, hiszen már nincs idő/energia/kedv elrejteni a rosszabbik felünket, és bizony olykor hisztizek, ő meg makacskodik, de azt hiszem, ez is velünk együtt jár. És én mondom, még ha össze is vitatkozunk azon, hogy kell-e pizzakrém a pizzára, utána éjjel egymás kezét fogva lelkizünk az ágyamban (vagyis én faggatom őt, válaszolgat, majd várom, hogy ő kérdezzen, de mivel sosem kérdez rólam, inkább mesélek magamtól vagy inkább megtartom).

Az alvás egyébként egész jól megy, csak ne kelnék fel éjjel minden vacakra.

A hirtelen jött hűvös egyébként határozottan nem esik rosszul, legalább éjszaka nem szenvedek annyira. Meg ilyenkor legalább úgy nézünk ki, mint egy pár, ha együtt megyünk (igaz, mi a kánikulában is tartjuk a párformációt, aztán meg ragad a kezünk meg folyik rólunk a víz, ha összeölelkezünk). El is felejtettem, milyen érzés, amikor zokni van rajtam.

Egyre kevésbbé tudok megülni a fenekemen, egyre hevesebben utálok minden bőröndös embert az utcán (“ők utaznak én meg nem, hogy dögölnének meg…”), és erre csak rátesz egy lapáttal, hogy már a Nagybetűs Közös Nyaralást is elkezdtük tervezgetni. Az még elég messze van, de Németország szerencsére már itt liheg a nyakamban. Lassan megyek is egy kis németet tanulni.

Egyébként most ablakot cserélnek nálunk (jellemző, ezt is csak négy napig folyamatosan, a legnagyobb hidegben lehet megcsinálni), úgyhogy tökjó, hogy pont akkor maradok nyílászáró nélkül, amikor semmire sem vágyom jobban egy puha pokrócnál meg egy bögre forró teánál. És noha gyakorlatilag mindkettő megvan, kőkemény oldószerszag van az egész lakásban, én meg még vécére se merek kimenni, mert pszichésen nem tudok pisilni, ha tudom, hogy kint ablakot szerelnek (ki kéne próbálni, az elméletem a villanyszerelőkre is vonatkozik vagy csak az ablakosokra. hahaha).

Na tiplizek. Tervbe van véve egy túróruditesztelő sorozat, az első már meg is volt, de lusta vagyok feltölteni a telefonomról a képeket. Evvan.

Tíz dolog… Nr. 1.

Posted in tízdolog, Vélemény on 2010. július 19. by missvick

Új sorozatot indítok a folyamatosan halmozódó posztötletek megvalósítása érdekében.

Tíz divatdolog, ami akármennyire is divatos, nekem nem tetszik.

1. Magassarkú papucs
Nagygonosz
elve, miszerint a nők azért hordanak magassarkút, hogy fájjon a lábuk, talán abból indul ki, hogy én csak nagyon kivételes alkalmakkor hordok, hála mezítláb is kielégítő magasságomnak. Magával a cipővel egyébként semmi bajom nincs, szerintem tök jól néz ki: papucsként azonban mindenképp gáz. Nekem papucs csakis kétféle lehet: mamusz, amiben otthon csoszogok, vagy strandra való flipflop. És itt ki is fújt.

2. Leopárd- és egyéb állatminta
Igazán elegáns nőkön még nem láttam, csak a divatmagazinokban meg a Blaha Lujza téren. Utóbbi kettőben viszont töméntelen mennyiségben.

3. Peep toe
…leánykori nevén a lábujjat szabadon hagyó cipő. Abszolút nagymamás és természetellenes (ráadásul rondán természetellenes) helyzetbe készszeríti a lábujjacskákat. Egyáltalán nem találom szépnek, és a helyzetet csak rontja, ha harisnyával viselik, és még ki is figyel a varrás elöl. Fúj.

4. Kamu Louis Vuitton
Az eredetiket imádom, és tényleg tök jó gyönyörködni bennük a sztárok karján – de elég gagyi, hogy mostmár boldog-boldogtalannak  LVje van. Akkor a legfeltűnőbb, ha tizenéves tinilányok rohangásznak “párszázezres” táskával. Először csak zavart, mostmár viszont egyenesen a hajamat tépem.

5. Répanadrág
Tudhatjátok, hogy elég érdekes a viszonyom a lábaimmal (egyáltalán, magammal deréktól lefelé), úgyhogy megvallom töredelmesen: idén télen, több, mint 17 évesen vettem meg az első csőnacimat, és csak csizmával mertem hordani. Mert a csőnadrág olyan, mint a harisnya. A kövérek még kövérebbnek tűnnek benne, a vékonyak viccesnek, a kettő közötti szerencsések o- vagy x-lábúnak, így száz nőből átlagosan három és fél néz ki úgy ahogy normálisan egy ilyen nadrágban. Hála a divat (illetve a H&M és New Yorker kínálatának) elvakult követőinek, az utóbbi időben rengeteg lány csinált hülyét magából.

6. Vasalt haj
Kislánykoromban (ergó kábé három éve) kikönyörögtem egy hajvasalóval (is) ellátott hajformázó akármit. Nagyon szép rózsaszín, meg még táska is járt hozzá. Kábé háromszor sütöttem be a hajam, mielőtt a komódom aljába szorult volna (és mielőtt véglegesítettem volna a göndörséget a hajamban). Néhány embernek tényleg jobban áll az egyenes haj a természetadta göndörnél, de a hócipőm televan, hogy ha a levegő páratartalma megemelkedik vagy leesik pár csepp eső, osztálytársaim fele kap a szívéhez. És nem a nőbbik fele. Ráadásul iszonyúan roncsolja a hajat, és ha valakinek nem három szál vállig érő haja van, elég pepecs meló.

7. Sort/miniszoknya
Ezt korábban már egyszer kifejtettem.

8. Csizmaszandál
Eddig nem tudtam, hogy ezt a cipőt így hívják, de most vettem a fáradtságot, és utánanéztem. És végülis, ki gondolta volna: bokán innen csizma, bokán túl szandál. Teljesen logikátlan és lehetetlen lábbeli, mindamellett, hogy roppant érdekesen néz ki benne a viselője, hiszen elrejti a női láb egyik legszebben hangsúlyozható részét, a boka és a vádli közötti elvékonyodást.

9. Mintásat mintással
Hiába is bíztattak a cosmóban, hogy nyugodtan hordjak különböző mintás dolgokat együtt, nem megy. Szerintem ha egy mintás dolgot felveszek, minden másnak egyszínűnek kéne lennie. Ezért is bántja a szemem a sok mintás táska, cipő, kabát. Szerintem béna és kész.

10. Boyfriend-fazonú nadrág
Nem is értem, a lányok miért erőlködnek annyira, hogy elrejtsék a csípőjüket és a lábukat, amitől nők lesznek (ezzel szemben a fiúk csőnacit hordanak meg vasalt hajat, úgyhogy hátulról egyre nehezebb megkülönböztetni egymástól a két nemet). Tényleg nagyon lezser, poénból én is hordtam párszor apám farmerét, amikor tévedésből azt vettem le a szárítóról, de aztán megállapítottam, hogy úgy nézek ki benne, mint egy kurtalábú leszbikus, úgyhogy diszkréten visszacsempésztem a helyére.


Közbelépés

Posted in blabla on 2010. július 13. by missvick

A szüleim (azonbelül inkább anyám) kötelességének érezték, hogy közöljék velem, hogy nem vagyok normális. Ez eddig nem újdonság. De ezúttal azért, mert, nem eszem. Hiába tiltakozgattam, hogy eszem én csak nem sokat, és csupán egészségtudatos vagyok, eljött a rettegett pillanat, és rá kellett állnom a mérlegre. Életemben először izgultam, hogy több legyen, több legyen, próbáltam cselesen előredőlni, de így egy kilóval kevesebbet mutatott, mint amiről anyám még utoljára értesült (a bmim alapján ezzel egyébként hivatalosan átcsusszantam a sovány emberek közé – mondanám, hogy bontsunk pezsgőt, de abban túl sok a kalória, ha ha ha). A szokásos veszekedés után lemondóan legyintett, hogy majd ha elköltözöm, azt csinálok magammal, amit akarok: halálra szomjaztatom és éheztetem magam, őt nem érdekli.

Úgyhogy most ebben maradtunk.

Hogyha…

Posted in blabla on 2010. július 13. by missvick

…hónap lennék: szeptember
…a hét egy napja lennék: szombat
…a nap egy időpontja lennék: reggel nyolc vagy hajnali egy
…bolygó lennék: valami kis távoli pötty, amiről senki sem tud
…tengeri állat lennék: cápa
…berendezési tárgy lennék: egy kép a falon
…bűn lennék: lustaság
…történelmi személy lennék: Habsburg Erzsébet
…folyadék lennék: hideg, alacsony zsírtartalmú tej
…drágakő lennék: rubint
…fa lennék: bonsai
…madár lennék: cinke
…szerszám lennék: csavarhúzóó
…virág lennék: azálea
…időjárás lennék: szakadó eső
…mesebeli lény lennék: gonosz tündér
…hangszer lennék: hegedű (már csak az alakom miatt is…)
…állat lennék: hód(ító hóód)
…szín lennék: fekete
…érzelem lennék: bosszúvágy
…zöldség lennék: brokkoli
…hang lennék: Hello akárki. I want to play a game.
…elem lennék: duracell, haha
…autó lennék: akkor eljönne a világvége
…dal lennék: Sonata Arctica: Shy
…film lennék: Vörös Sárkány
…könyv lennék: Dumas: Monte-Cristo grófja
…étel lennék: grízpuding
…hely lennék: a kocsi anyósülése
…íz lennék: csokiíz
…illat lennék: Ricci Ricci
…testrész lennék: két kicsi kacsó
…arckifejezés lennék: egy széles mosoly
…tanóra lennék: matekfakultáció
…rajzfilm lennék: tesz-vesz város
…mértani alakzat lennék: kör (egyszerű-nagyszerű)
…szám lennék: 5
…ruhadarab lennék: a h&m gyerekosztályán vásárolt ruhám
…ékszer lennék: baglyos medál
…kiegészítő lennék: egy cuki kis táska
…szeretet megnyilvánulása lennék: piszkálódás, ha ha ha
…rovar lennék: pók
…gyümölcs lennék: alma
…ország lennék: Németország
…épület lennék: Bécsi Állami Operaház

A fiúk többet esznek

Posted in blabla, Vélemény on 2010. július 12. by missvick

A fiúk nem csak mást, hanem jóval többet is esznek. Ezt eddig is tudtam, de mióta barátkozom a gondolattal, hogy egyszer egy példányt etetnem kell, próbálom jobban körüljárni a témát.

Az egy dolog, hogy a férfiaknak alapjáraton több kajára van szükségük (heti kb. 1 kilós fogyáshoz egy nő naponta 1200 kcalt vihet be, hasonló eredményekhez egy pasinak 1500 elég), elvégre más a testfelépítésük, mint nekünk, nőknek.

Nagygonosz például annyit eszik, mint egy kisebb hadsereg. Ma elmentünk vásárolni (én, Nagygonosz és Gardedámunk), és a fagyispultnál a fiúk megálltak a nagy dobozos fagyiknál. Mondtam, hogy ennyit nem bírunk megenni, menjünk a pálcikásakhoz. Erre összenéztek, betettek egy két literes fagyit, és megették. Az egészet. Az én segítségem nélkül. Mégcsak nem is éhgyomorra. Még most sem hinném, amit láttam, ha nem készült volna róla “győzelmi fotó”. Ha ha ha.

Úgyhogy még szoknom kell, hogy vannak, akik többet esznek nálam (habár Nagygonosz szerint mindenki többet eszik nálam), főleg ha egyszer közös háztartást szeretnék vezetni egy ilyen valakivel.

Kill Theory

Posted in értékelés, film, Vélemény on 2010. július 5. by missvick

A magyar cím alapján nem valószínű, hogy kedvem szottyan megnézni: Mészárlás szabály szerint. Ráaádásul egyáltalán semmi köze a sztorihoz.

Az egész egyébként nekem a Fűrész-szériára hajazott, vagyis mit tennél meg azért, hogy életben maradj. Itt leginkább arra a morális problámára világít rá, hogy a barátaid vagy a saját életed fontosabb-e, és képes lennél-e egyiket feláldozni a másikért. Mert a főgonosz pasi annó hegymászás közben inkább levágja a két barátját és a barátnőjét a kötélről, hogy ő maga életben maradjon. Mikor ez az ember kiszabadul, fog egy baráti társaságot, és megfenyegeti őket: végezzenek egymással, vagy ő végez mindenkivel. A kérdés csak az: (az árnyékom hogy  lépem át) meghalsz a barátaiddal együtt, feláldozod magad értük, esetleg nekik esel egy késsel és kacagva eltűnsz a naplementében?

A dilemma nagyon szimpatikus, és egy egész jó kis vérengzést lehetne köré kanyarítani. Csakhogy valahogy mégsem sikerült: a karakterek nagyon szélsőségesek, nem nehéz eldönteni, kiből lesz gyilkos, és kiből áldozat. A vérrel mondjuk nem fukarkodnak, úgyhogy a film azért tetszett, bár sokkal-sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.