június, 2010 havi archívum

Teleshop

Posted in értékelés, Vélemény on 2010. június 30. by missvick

Imádom a teleshopot. De tényleg. A függőségem nyáron szokott komolyabb méreteket ölteni, tavaly már odaáig jutottunk, hogy a barátnőm felhívott, ha a kedvenc termékem ment valamelyik adón.

Most is csak azért van már időm ilyen baromságokra, mert a vizsgaidőszak a végéhez közeledik, és Nagygonosz tankönyvekkel cicázik, nem velem (és még féltékeny se vagyok). Úgyhogy minden délelőtt bekészülök a fotelbe egy túrórudival és végignézem az aktuális kínálatot, ami tulajdonképpen ugyanaz.

Megállapítottam, hogy a teleshopos termékek három kategóriába csoportosíthatóak:

A HIÚSÁGOT MEGCÉLZÓ TERMÉKEK
Legyen szép, legyen csinos, legyen vonzó, minimális energiabefektetéssel, fájdalom és szenvedés nélkül. Nehogy abbahagyja a zablást, lemenjen a konditerembe, tornázzon! Vegye meg és hagyja, hogy megváltsák. Ide sorolható a magamracsatolom, rezeg és izmosodom gép, a csodamelltartó, a leg magic, ésatöbbi.

A KONYHAI GÉPEK
Melyek mind így kezdődnek: “minek bajlódna a hagyományos …-val”. És közben megy egy fekete-fehér, nyomott hangulatú videó egy hajszolt háziasszonyról, amint próbálja etetni a népes családot, küzd a kosszal, vagy fintorogva dobja ki a megromlott ételt. Utána viszont jön egy napfényes, színes klip a modern családanyáról, aki percek alatt ötfogásos vacsorát rittyent a semmiből, a háza patyolattiszta és pénzt sem pazarol. Ilyen például a csodás gőzölős tisztító, a multifunkciós robotgépek, kések, reszelők és az új kedvencem, az Always Fresh tárolóedény, ami megköti a flancos nevű etiléngázt. Irány a gázmaszkokért, emberek, ha egy barack van a közelben!

A NAGYON HASZNOS BARKÁCSCUCCOK
Mind ismerjük már az érzést, amikor festeni kellett, és elpazaroltunk rá egy napot. Vagy meghúztuk a kocsit, és otthagytuk a félhavi fizetésünket. Na erre jó ez az univerzális akármicsoda! Nem tudom, ki hogy van vele, de én lesz@rom a kocsin a karcolásokat, festeni meg két éve festettem, igaz, egy hétvégén keresztül, de az két éve tartja magát.

Röviden ennyiben összefoglalható az egész. Bár érthető is, a célközönséget figyelembe véve: munkanélküliek, nyugdíjasok, gyesen tengődő anyukák. Mivel egyik sem vagyok, rendelni nem fogok, de szórakozásnak remek. Bár azért inkább remélem, hogy Kicsiszívem levizsgázik végre, és tud velem is foglalkozni.

Reklámok

Wishlist

Posted in Egyéb on 2010. június 28. by missvick

Összeállítottam egy kívánságlistát. Úgyhogy aki adakozni akar, még mindig megteheti (indítok egy facebook csoportot, “Mondjunk le az aug. 20.-i tűzijátékról, hogy Vikikének legyen pár jó cucca meg élménye” címmel).

És tényleg: (ötlet és megvalósítás: Nagygonosz)

Női magazinok

Posted in blabla, Vélemény on 2010. június 20. by missvick

Ma fogtam magam, és elhatároztam, hogy a jövő hét folyamán szép lassacskán rendbe szedem a szobámat. Kihajítok mindent, amire nincs szükségem, nem lesz kegyelem vagy sajnálat, nem szabad a tárgyakhoz ragaszkodni.

Úgyhogy a mai napom a négy éve gyűlő magazinhalom leszelektálásával telt. Nem túlzok, két teljes dobozt megtöltött a gyűjtemény, amik “egyszer még jól jöhetnek”. Ha! Ha! Ha!

Végiglapoztam az összeset, vajon miért tartottam meg őket eddig. A válasz: lövésem sincs.

Ha százalékban nézünk egy ilyen magazint, 15 % biztos reklám. Legalább 50 % divat, ami ugyebár folyton változik, tehát már egy pár hónappal ezelőtti érvényét veszti. Ugyanez érvényes a programokra, filmekre: legyen 10 %. 15 % legyen a “nagyon hasznos” szextippek részleg, amiben tanácsok vannak, hogyan dobjuk fel a szexuális életünket olyan praktikákkal, amik a) vagy kivitelezhetetlenek (a klasszikus “állj egy székre és guggolj bele a pasidba” póz nem egy vidám percet okozott nekünk az osztályban, vagy a “dugjatok ablakpucolás közben”), b) mindenkinek tök nyilvánvaló, aki legalább egy hónapja él nemi életet. A maradék tíz legyen az egyéb kategória: ebbe lehet, hogy belecsúszik valami érdekes.

Úgyhogy ma ollót ragadtam, és kivagdaltam a nekem tetsző képeket, hogy montázst csináljak belőlük. Ennél több hasznukat úgysem veszem: max. akkor, ha még kályhánk lenne, akkor legalább melegíthettünk volna velük. Így azonban jobb híján mennek a szelektív hulladékgyüjtőbe.

Abba meg bele sem merek gondolni, mennyi pénz megy így egyenest a szemétbe. Ha csak havi egy magazinnal számolunk, legyen 300 forint havonta négy évig… sírva fakadok.

Ki érti ezt?

Posted in blabla on 2010. június 11. by missvick

Egyik: http://extrem.puruttya.hu/bypost/2010/06/06/Gepzhaz_mondja_retrospect_mode_on

Másik: http://hoze.blog.hu/2010/06/09/info_143

Önkritika, mint olyan

Posted in Egyéb on 2010. június 11. by missvick

Nem tudom, a lányok kinek hisznek, amikor ruhát választanak. A divatlapoknak (ha azon a modellen ilyen szekszin nézett ki, biztos jól áll rajtam is)? A barátnőnek? A barátnak, aki bármibe belemenne, csak szabaduljon már/egy törülközőbe csavarva is imád? Mert ahogy az utcán nézelődöm, úgy tűnik, csak elenyésző mennyiségű nő (NŐ, hangsúlyoznám, nem csupán labilis izlésű csitrik) hisz a TÜKÖRNEK.

Oké, én elhiszem, hogy meleg van. És oké, elhiszem, hogy divat a rövidnadrág. Nekem is van néhány, és elmondjam, mikor hordom? Éjjel. Amikor nem látja senki. Vagy amikor kiülök az erkélyre olvasni. Isten ments, hogy emberek tucatjait tegyem ki a lábaim látványának! Annyira azért nem néznek ki jól!

Mert hát nekem bizony van önkritikám, méghozzá elég fejlett (télen napokig szoktattam magam a miniszoknyához: először csak bevásárolni, aztán hétvégén, és végül már a suliba is… szépen lassan). HÁT MÁSOKNAK MIÉRT NINCS?! Ha én vagyok olyan kedves, és elrejtem a tökéletlenségemet, nekem miért kell másokét bámulnom? Mert ma a fél napomat a belvárosban flangálva töltöttem, és nem kevés narancsbőrös, vastag combikát csodáltam meg. A strandon oké, de a városban, könyörgöm? Hová lett az önkritika, kérdem én..?

Ezt kéne tennem

Posted in blabla on 2010. június 9. by missvick

tanulnitanulni

tanulnitanulni

tanulnitanulni

tanulnitanulni

tanulnitanulni

tanulnitanulni

tanulnitanulni

Ájulás

Posted in blabla, szomorú on 2010. június 7. by missvick

Hogy is mondta Miranda a Szex és New Yorkban? Üss be egy panaszt a gúgliba, és egy idő után megjelenik, hogy rák?

Tegnap elájultam. Nem volt vészes, szoktam szédülni, ilyenkor megkapaszkodom valamiben vagy valakiben, aki közel van és békésen kivárom, amíg elmúlik. Tegnap éppen anyám volt az, még viccelt is a biztos anyai támasszal, erre összecsuklottam és jól bevertem a combom a mögöttem lévő fotelba (szerintem be is fog lilulni). Néhány éve már elájultam egyszer, de az kellemes emlékként maradt meg: olyan volt, mint egy kád meleg vízbe süppedni. Nos, ez nem olyan volt. Nagyon megijedtem és tiltakoztam ez ellen az állapot ellen (a külvilág számára ez ördögűzésszerű rángásban nyílvánult meg, amitől meg ők tojtak be).

Anyám először magamhoz térített, majd itatott velem némi vizet és abbéli meggyőződésében, hogy anorexiás vagyok, belém tömött egy körtét (először csokit akart, de az ellen nagyon hadakoztam). Amíg nyammogtam a körtét, meghallgattam egy monológot arról, hogy milyen csontosak a vállaim és fogadjam már el, hogy a csípőm egy kicsit mindig szélesebb lesz. És hogy most itt fogok ülni, nehogy kimenjek és meghánytassam magam (magamba kéne néznem: ennyire betegesnek tűnök?).

És a vízfogyasztásomat is drasztikusan megnövelték, bizonyos időközönként valaki rám szól, hogy igyak. Ennek következtében rengetegszer látogatom a mosdót, de tisztul a vesém és legalább nem kajával van tele a gyomrom.

Az ájulás oka egyébként igen egyszerű: az agy nem jut elég oxigénhez (pölö hirtelen változó vérnyomás, keringészavar) több, mint nyolc másodpercig, és többnyire csak néhány pillanatig tart. A veszélyt inkább a dolog összeesés része jelenti: ha az ember beszédül egy busz alá vagy lezúg egy lépcsőn. Az eszméletvesztés különösen gyakori kamaszkorban, időseknél, szívritmuszavarral rendelkezőknél, de jelezhet valami komolyabb bajt is. És mivel nekem az első háromból egyik sincs, most ki kéne zárni a negyediket is.

Mivel kardiológián már voltam, a háziorvosom ajánlására most irány a neurológia, hogy megnézzük, nem az agyamban van-e a bibi. Reméljük a legjobbakat, bár én kissé be vagyok tojva.