május, 2010 havi archívum

Szinglinap

Posted in blabla, Vélemény on 2010. május 30. by missvick

Nincs az a pár, akik mindig együtt vannak. Képteleség. Mert akármennyire is imádom a párom (igen, bele lehet kötni, hogy akkor én nélküle nem is vagyok egész, ésatöbbi), néha szükségem van arra, hogy akkor most én legyek. Magamban. Egyedül. És olyan dolgokat csináljak, amiket annó, szingliként.

Ma is ilyen nap volt. Úgyhogy ma hagymás salátát ettem, délután meg feltettem egy hajpakolást, és míg vártam, hogy hasson, kilakkoztam a lábkörmöm és wellnessmagazint olvastam.

Nem tudom, ki hogy van vele, de mi majdnem minden nap találkozunk. Rajtunk kívülálló okok miatt nagyon ritkán alszunk együtt (lassan nyolc hónap alatt egy kezemen meg tudom mutatni, hányszor), de ezt igyekszünk pótolni nappal: majdnem minden nap együtt vagyunk, a suli végétől estig.

Nekem kell, hogy egyedül legyek, hogy “feltöltődjek”, hogy elintézzem a dolgaimat, amik szükségesek ahhoz, hogy utána ismét önmagam lehessek (ne tessék rosszra gondolni: nekem a körömlakkozás is ilyen). Mégis, egy-egy lopott szinglinap vagy -óra végén már alig várom, hogy megjelenjen MSNen vagy megcsörrenjen a telefonom.

Azt hiszem, végérvényesen elmúlt életem szingli-korszaka. Ha az embernek van valakije, akit igazán szeret, akkor már nem is olyan csábító az egyedüllét.

(Mellesleg, happy singlet ütöttem a keresőbe, amikor képet kerestem a posztomhoz, de semmi értékelhetőt nem találtam. Akkor most nincsenek happy szinglik, vagy csak senki sem akar alkotni róluk? Csak párban lehet igazán boldog az ember..?)

Reklámok

Nagymellű Nők Klubja

Posted in blabla on 2010. május 23. by missvick

Hála annak, hogy annó írtam egy posztot, amiben sajnálatos módon a cím mindhárom szava elhangzik, szerintem nem egy felajzott férfinak/leszbikusnak okoztam csalódott perceket.

Szeretnék ezúton is eloszlatni egy városi legendát: NINCS OLYAN, HOGY NAGYMELLŰ NŐK KLUBJA! Aki nagyon akar, iwiwen megtalálja, de ott sincs több pár silány képnél. Ugyanitt megtalálható A Nagymellű Csajok Klubja egy teljes taggal, illettve a más kissé bővebb Molett-Duci-Nagymellű Nők Klubja, aminek vezetője “nagyvalagú” csajok jelentkezését várja. Úgy tűnik, ők már többen vannak: 52 tag gyűlt össze.

Facebookon vagy egy sima Nagymellűek tömörülés, de ők is mindössze öten vannak. Myvipet meg hagyjuk, a tagok száma ott sem csapott át kétszámjegyűbe.

Máskülönben semmi más nyoma nincs a neten, hogy ez a klub valaha is létezett volna.

Egyébként, ha már erre jártok, tudjátok, milyen szerepe van a női mellnek a párválasztásban? A mérete az utódok táplása szempontjából mindegy, hiszen nem egyenesen arányos az anyatej mennyiségével. Így az elmélet, mely szerint a méretes dudák azt üzenik a hímeknek, hogy “gyere és közösüljünk, mert nézd, mekkora melleim vannak, tudom majd szoptatni az utódainkat”, kilőve.

Egy másik szerint a kétlábra emelkedés következménye lett az esztétikus cickó, hiszen a főemlősök nem egészen így néznek ki elölről. Az elmélet szerint a kétlábra állással megváltozott a szex is, a felek szembe fordultak egymással, így az addig aktus közben is szabadon gusztálható fenék eltűnt: ezt hívatott pótolni a formás kebel. De ha elképzelem az éppen csak kétlábra emelkedett párocskát, amint megvitatják, “Drágám, nem látom a feneked, a kéjes arcod meg nekem nem elég, úgyhogy legyél szíves feneket növeszteni magadra valahol arcmagasságban, köszi”, nem tartom valószínűnek, hogy ez így történt.

Sokkal nagyobb az esélye, hogy mi, nők, csupán a hormonszintünktől és a génállományunkról küldünk vele üzenetet: ha nagy, akkor magas az ösztrogénszintünk (női nemi hormon, pupákok), ha meg szimmetrikusak, akkor jó kis génjeink vannak, amiket továbbadhatunk. Mint a szarvasoknál az agancs. Éppen ezért veszélyes az egyre jobban elterjedő szilikoncici és egyéb korrekciók, hiszen a párért folyó csatatéren kelendőbbé teszik az egyébként (evolúciós szempontból) selejtes, hibás egyedeket.

Egyébként más kultúrákban, ahol a női mell szabadon himbálózik egész nap, nincs ekkora népszerűsége a férfiaknál.

The Human Centipede

Posted in értékelés, film, Vélemény on 2010. május 21. by missvick

Nagyon régóta vártam már erre a filmre, mire Nagygonosz végre letöltötte, sajna így is felirat nélkül. Dehát semmi gáz, hamarosan papírom lesz róla, hogy tudok angolul. És különben is, Német nyelvterületen játszódott a film, a két angol szereplő szájába pedig hamarosan ánusz került. Csak semmi pornót, kérem.

A németek buggyantak. Lásd Hitler. Úgyhogy ha valakinek eszébe jut, hogy embereket összevarrjon, az tuti, hogy németül fog hörögni.

Maga az idea egyébként baromi vicces, és ehhez még csak nem is kell érettségizni bioszból, csupán nyolc általános meg némi józan ész. Az állítólag zseniális, de már visszavonult német sebész ugyanis elmagyarázza az áldozatainak (Dolák-Saly Róbertéhez hasonló roppant tudományos ábrákat alkalmazva egy általános iskolából lopott kivetítőn), hogy tulajdonképpen egybekapcsolja a három ember emésztőrendszerét. De semmi bonyolult, csupán az egyszerű ánusz-a-szájhoz módszert alkalmazva, amibe egyetlen dolog nem stimmel: mi fogja életben tartani az utolsó kettőt? Ugyanis az emberből csak az megy ki, amiben már semmi használható nincs. És ezt egyetemet végzett emberként illene tudnia a sebésznek is.

A sztori rettentő blőd, de reméltem, a látvány kárpótol. Nos, nem tette. Semmit nem mutattak, leszámítva néhány lógós cicit meg egy bemetszést egy seggbe (Nagygonosz szerint olyan alacsony volt a költségvetés, hogy már művérre sem futotta). A főhősnők idegesítőek voltak, és apám híres mondása szerint ért véget: abbahagyták. Nagyban folyik a cselekmény, erre pákk, vége.

Ha nem is keserves, de mindenképp csalódás volt. Horrorfilmekben soha nem várunk hatalmas színészi alakításokat, de most legalább a náci tisztre hajaz(ni akar)ó doki megmenthette volna ezt a zsékategóriás vackot. Erre ez sem csinált semmit, csak hadonászott a piszkafa karjaival, németül üvöltözött (szerintem a Schindler listájából vette az ihletet) és könnyes szemmel simogatott egy fényképet, ami három összevarrt rotweilert ábrázolt. A filmben a legigényesebb talán a plakát volt, de itt ki is fújt az egész.

Pontszámítás, fakultáció és egyéb nyalánkságok

Posted in blabla, nyavalygás, tanulás on 2010. május 18. by missvick

Ma a fizikatanárnő fogta magát, és óra helyett elmagyarázta a felvételi pontok kiszámításának módját. Elvégre tegnap kellett leadni a fakultációkra a jelentkezést. Nos, azt hittem, én olyan nagyon jól tájékozott vagyok, hogy nagyon, úgyhogy az elején nem is igazán figyeltem, hanem elmerültem a telefonomon a garfieldes játékban. Csakhogy idővel inkább zavartan eltettem a telefont és jegyzetelni kezdtem.

Szerintem nem én vagyok az egyetlen, akinek “már nem lehet újat mondani”, mert “úgyis mindent tud” a felvételikről. Tökéletes kis terv volt a fejemben (meg a blogomban is, itt), amit az innen-onnan összeszedett tudás alapján számolgattam ki félamatőr módon. De most kezdhetem elölről.

Hazafelé nem is érdekelt a szél meg az eső: a fejem belsejében nagyobb volt a zűrzavar, mint azon kívül. Most a http://www.felvi.hu/ -t böngészem, jegyzetelek, mi mennyi pontot ér, és tippelek, saccolok, taktikázok. Mi ér többet? Mit tudnék teljesíteni? Mitől váljak meg, hogy esetleg egy kis életem is legyen még két év múlva is?

Diet addiction

Posted in blabla, Vélemény on 2010. május 15. by missvick

Hogy lehet-e diétafüggőnek lenni? Hogy ne lehetne. Akinek valaha volt túlsúlya, szerintem érti, miről beszélek. Amikor nem tudsz úgy a szádba venni egy falat akármit, hogy ne peregne le előtted a kalóriatáblázatban elfoglalt helye, szénhidrát- és fehérjetartalma, valamint hogy mennyi testmozgással lehet ezt ledolgozni. Vagy hogy földöntúli örömet okoz, ha a mérleg kevesebbet mutat, a súlygyarapodás pedig “mindennél jobban bánt“.

Ezt most nem azért írom, mert én anorexiás vagyok vagy hogy most győzzetek meg, hogy nem vagyok kövér. Valahol a tudatom mélyén TUDOM, hogy nem vagyok kövér (a BMI értékem 20.74, ami a normál értékeken belül van). De a tükörben valahogy mindig látok magamon egy kicsi felesleget, amitől még meg kéne szabadulni.

Még csak nem is külső nyomásra csinálom, sőt. Nagygonosz folyton nyavalyog, hogy legyek szíves teleenni magam, ha találkozunk, hogy valamelyest ki legyen párnázva a pocim, apám rendszeresen kijelenti, hogy “aggasztóan vézna” vagyok (ezt mondogatta akkor is, amikor öt kilóval nehezebb voltam, úgyhogy az ő véleménye nem túl hiteles), és anyám is megjegyzi olykor rezignált hangon, hogy étkezhetnék végre normálisan. De kérdem én, milyen étkezés számít normálisnak? Nekem ez az.

Egyébként rendszeresen eszem zöldségeket és gyümölcsöt, tejtermékfogyasztásommal szerintem rekordokat döntögetek, minden nyomelemből juttatok eleget a szervezetembe és azért figyelek rá, hogy ne menjek napi 1000 kcal alá, főleg, ha még mozgok is a nap során. Egészséges vagyok, nem iszom cukros üdítőket vagy kávét, ha már csoki akkor étcsoki, és próbálom a minimálisra csökkenteni a finomított fehérliszttel készült akármik fogyasztását.

Akármit is csinálok, egy idő után tutira függő leszek. Úgyhogy igen, olykor, ha nem találok jobbat, az étkezés lesz az aktuális rögeszme. Ez van.

Valentín nap

Posted in ünnep, love on 2010. május 7. by missvick

Mert mi olyan nagyon eredetiek vagyunk, hogy ma romantikáztunk. Valentín nap keretében kaptam rózsát, cukormentes diótortát meg elfeleztünk egy kindertojást, amiben egy frizbiző szellem volt (és az angoléreccséginek hála már tudom, hogy a frizbi egy Frizbie nevű pasas pitéstányérjáról kapta a nevét, mert az egyetemisták azt dobálták a Yale udvarán. Bizony).

Szeretlek, Nagygonosz.

A post in english about nothing

Posted in blabla, Vélemény on 2010. május 3. by missvick

I decided to write in english to practice. Just two days, and english exams… how happy i am.

I simply can’t make myself to sit down and study english. That’s the bloody truth. So if i don’t want to fail (just kidding, i won’t fail anyway: i’m simply too… how to say… GOOD), i have to find the way to learn a few words: watching movies without dubbing, reading books and lyrics. Just have to find what interests me.

I shoud do a few tests, but i’m really not in that mood. I’m in the mood of listening Falconer (Över land och hav, sveper vinterns kalla vind. Snö, is och en bister kyla, från en himmel så trind) and lying on the bed with my Sweetheart. And if its possible, the two in the same time.

But German… with German i never had difficulties. When i got my dictionary, i read them in the bed before sleeping, like a novel. And sometimes i even dream in German. I know, i’m obsessed.

So, remember me on Thursday, and wish me break a leg.