április, 2010 havi archívum

Esztergomban jártunk

Posted in hová, külföld, Vélemény on 2010. április 25. by missvick

Ma kiugrottunk Szlovákiába meg Esztergomba, csak úgy. Ráadásul mivelhogy én már valakinek az oldalbordája vagyok, vittük magunkkal Szívemet is. Merthogy mi már olyan nagyon régóta vagyunk ám együtt, hogy külön nem is vagyunk, csak egymás kezét fogva. Bizony. ❤

Nekem ugyanis be van sózva a fenekem, és ha rámjön, akkor nincs megállás, menni kell, menni menni menni, és majdnem teljesen mindegy, merre, csak változzon a táj.

A mai beülés az esztergomi Ettore Cukrászdába esett, és mivel már megvolt a napi szénhidrátbomba egy bödön fagyi képében (kuss, most nem fogyózom. Így is “nyomják a csontjaim”), csak egy vizet ittam, Nagygonosz meg egy üveg sört (mennyire nagyon FÉRFIASSSS).

Critical Mass 2010

Posted in blabla, Vélemény on 2010. április 24. by missvick

Ma voltam Critical Massen. El is felejtettem, milyen csodálatos érzés a k*vanagy tömegben lépésben haladni a városban. De komolyan. Élveztem.

Najó, talán inkább az előtte-utána egyórás füvön heverészést, Cosmopolitan-olvasást, Robert Pattison kitárgyalását, meg a melleink összehasonlítását. Csupa csajos bugyutaság!

Mellesleg valaki megoszthatná velem, 
hogy hogyan is színlelnek a pasik orgazmust 
("némmá, griffmadár! hoppá, már végeztünk is...").

Hegedűs a háztetőn

Posted in értékelés, színház, Vélemény on 2010. április 23. by missvick

A Vígszínházban láttam nemrég a Hegedűs a háztetőn című műremeket. A darab szinte a film tökéletes színpadra emelése, bár kicsit féltem Eszenyi Enikő megoldásaitól. Így utólag felesleges volt, mivel az Othellóban sem találtam (egy-két érdekes megoldáson kívül) kivetnivalót.

A történetet gondolom, mindenki ismeri, elvégre magyarországon már játszották egy pár színházban (én már láttam egyszer a Madáchban, Dunai Tamás volt Tevje…). Tevje, a nem éppen eszes, ám jószívű és valamilyen módon mégiscsak bölcs tejesember kínlódik öt lányával és nejével egy eldugott orosz kisvárosban, Anatevkában, ahol a helybéliek békében együtt élnek a zsidókkal. Az életük egyhangúan telik, amit csak néha szinesít egy-egy komikus lánykérés vagy figura, míg meg nem jelennek a pogromok, a második világháború előszeleként.

Tevjét Hegedűs D. Géza játszotta, akit imádok. Még emlékszem, amikor kicsiként belehallgattam a szüleim Kőműves Kelemen bakelitlemezébe, és közben ábrándosan sóhajtozva néztem a hátsó borítón a félmeztelen, kigyúrt, szőke Kelement (voltam 12, mentségemre szóljon). Már nem volt az a sóhajtozós élmény, de akkor is…

Golde volt Halász Judit, akiről nekem életem végéig a boldog születésnapot fog beugrani. Én még koncertjeire is jártam, és vadul csápoltam a Boldog születésnapotra (ekkor meg 3-4 voltam). Énekelni már nem nagyon tud, a Hajnal-alkony magasabb hangjai nem igazán sikerültek, és időnként a beszédhangja is átcsapott abba a jellegzetesen idegesítő frekvenciába, amit nem bírok elviselni.

Kis kedvencem pedig, Szemenyei János mint Motl, a szabógyerek, tündéri volt! Nagyon bírom őt, először a Démonológiában láttam, legutoljára meg az Amadeusban.

Az egész alapjában nagyon jó volt, habár a díszleteket kissé hiányoltam (a Hagyomány alatt konkrétan a csupasz színpad volt a háttér), de a jelmezek bőven kárpótoltak. A végén meg magasba szaladt a szemöldököm, amikor felkapták az egész házikót és danolászás közben elgörgették. De hát ez egy modern rendezés, ez van, örüljek, hogy nem szkafanderben játszott a hegedűs (a múltkor az Operában láttuk a Varázsfuvolát, és a nővérem szerint már csak Lenin hiányzott belőle). Jó volt, na, már csak Reviczky Gáborral kéne megnézni: érdekel, a Dzsungel könyvés Balu és Robert De Nero kombójából hogy lesz Tevje.

A 70 kalóriás torta

Posted in értékelés, hová, Vélemény on 2010. április 18. by missvick

Nagygonosszal úgy döntöttünk, hogy a folyamatos otthon tespedés helyett hetente egyszer szigorúan elmegyünk valahová (utána ismét élvezetes lesz otthon punnyadni). Mivel konkrét ötletünk nem volt, végül engedtem neki: oké, menjünk cukrászdába. Majd rendelek egy kávét vagy egy ásványvizet.

Erre benn döbbenetes felfedezést kellett tennem: ugyanis voltak cukromentes sütik, mellettük kis táblácskán a kalória-, szénhidrát- és fehérjetartalom! Az én választásom a cukormentes túrótortára esett ribizlivel (kép balra), aminek szeletjében 72 (!!!) kalória volt. El sem tudtam hinni. Hadd ne kelljen felsorolnom, mi mindenben van hetven kalória, és egyik sem egy szeletnyi édesség. Szívemnek még hosszú percekig ismételgettem hitetlenkedve: hetven kalória!

Persze, nem volt ingyen, de nekem bőven megérte. Hiszen egy cukrászdában ücsörögve a dőzsölés látszatát keltette az agyamban, mégsem gyötört utána a lelkiismeret. Úgyhogy csak ajánlani tudom mindenkinek a József körút 53. alatt lévő Kristály Cukrászdát. Mi még tutira vissza fogunk menni: van még cukromentes diótorta meg cukormentes csokitorta is…

Popper Péter

Posted in szomorú on 2010. április 16. by missvick

Ma hosszú betegség után meghalt dr. Popper Péter pszichológus. Egy nagy emberrel kevesebb él a Földön.

1933.  – 2010.

A kövérek

Posted in blabla, Vélemény on 2010. április 16. by missvick

Ma reggel a shoppingolást megszakító sorbanállás közben eszmefuttattam, jobb dolgom nem lévén. Sajna a nagy része azóta kiment a fejemből, de a maradékot most gyorsan leírom.

A kövérek egyre többen vannak. És mi tagadás, minden arra utal, hogy a világnak az a célja, hogy kövérek legyünk. Miért van az, hogy egy müzliszelet (ca. 100 kcal) ugyanannyiba kerül, mint egy olcsóbb tábla csoki (ca. 550 kcal)? A Mexikói úton a zöldségesnél vehetek két almát (80 kcal/db) abból a pénzből, amiből az öt méterre lévő pékségnél egy sajtos croissant-t (ca. 350 kcal).

Nemrég a nővéremmel megállapítottuk, hogy a fogyókúrázás nem tesz éppen jót a családi költségvetésnek. A szüleim esznek tésztát paradicsomos-husis szósszal, tetején sajttal, utána sütit a már punnyadtabb almákból – én csirkesonkás salátát sovány joghurttal, és desszertnek eltüntetek egy Bécsből hozott diétás grízpudingot. Az egy dolog, hogy másnap félelem nélkül fogok mérlegre állni, de az meg egy másik, hogy az én étkezésem többe került, mint a két szülőmé eggyütt. És akkor még jógára nem is mentem.

Kövérnek lenni sokkal olcsóbb. Hol itt az igazság?

Véres valóság a nőkről

Posted in blabla, nyavalygás on 2010. április 14. by missvick

Mi, nők kissé másképp működünk, mint a férfiak. Bizony, gondolom, most minden öt év felettit nagyon megleptem.

Ugyanis mi, a rendszertelen szemét disznó pasikkal ellentétben egy teljesen jól működő, átlagosan 28 napos rendszer szerint viselkedünk. Vegyünk egy fiatal, ivarérett nőstényt (jelen pillanatban engem), és vizsgáljuk meg közelebbről.

Az első napokban romokban vagyok testileg, és ebből kifolyólag lelkileg is. Függőségeim hosszú listájára felkerül a “függőség a vécéktő”l és a “függőség a görcsoldótól”. Ha fáj, akkor beagresszivulok, mindenen felhúzom magam és gyanakszom (ha nem fáj, akkor is). Jeleket látok ott, ahol nincsenek, rejtett utalást, mögöttes tartalmat. És akkor a paranoiát nem is említettem. Szerintem ilyenkor lesz a legtöbb férj jól elverve, vagy ezekben a napokban küzdik ki a nők, hogy bántalmazzák őket.
Ráadásul egyébként kontroll alatt tartott étvágyam kitör, és mindent befalok, ami ehető és befér a számba. Szerencsére (egyetlen pozitívum) ilyenkor a leggyorsabb az anyagcserém, úgyhogy tehetem ezt büntetlenül.

Ha viszont ezeket túléltük, csodás időszak következik: az ösztrogénszintem az egekben, szépnek érzem magam, enyém a világ, jó a kedvem, na. Szerencsére ez tart a legtovább, közel három hétig.

Nade aztán elérkeztünk a ciklus végéhez. Ilyenkor magamba zuhanok, folyamatosan fáradt vagyok (a szokásosnál is jobban), deprimált a hangulatom. Nagyon ritkán sírok, de akkor is csak és kizárólag ilyen időszakokban. Ráadásul hirtelen hízok két kilót és felpuffadok: a testem visszatartja a vizet. Ez még inkább megvisel. Ahogy a nagyok mondták: “A súlygyarapodás… mindennél jobban bánt.”

Aztán az egész kezdődik előlről. Nem semmi, mi? Az egészet többféle hormon szintjének ingadozása váltja ki, és mindeközben micsoda változások mennek végbe a szervezetben! Ha elvonatkoztatok a kellemetlen mellékhatásoktól, lenyűgöz a saját testem. Azt hiszem, orvos szeretnék lenni. Vagy kamionsofőr, még nem döntöttem el.