február, 2010 havi archívum

Valentin téboly

Posted in ünnep, blabla, Vélemény on 2010. február 15. by missvick

Nem vagyok egy romantikus alkat, és a Bálint-napban sem hiszek. Egy nap, amikor a virág-, csoki-, plüssmaci- és mozijegyeladás a sokszorosára ugrik, a szinglik hisztiznek, a pasik meg a hajukat tépik és megadóan nézik a romantikus filmeket.

De most komolyan. Ez az első Valentinom párosan, és szingliként sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottam neki. Általában semmi bajom nem volt az egyedülléttel, hiszen önként vállaltam, sőt, dagonyáztam benne, de február 14.-én kimondottan vacakul éreztem magam. Noha a szingliknek egy egész hetük van (http://velvet.hu/onleany/szingli0810/), valahogy a szingliség olyan nyomorúságos, ráadásul maguknak választották ezt az életformát, magukra vessenek. Éppen ezért nincs külön szalag meg felvonulás a tüdőrákosoknak sem.

Úgyhogy még a kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy mi nem vagyunk hajlandóak támogatni ezt a szentimentális baromságot. Ráadául Nagygonoszom lassacskán rájött, hogy romantika-gyilkos beállítottságaim sem tesznek éppen alkalmassá az ilyesmikre (Ő átölel, a szemembe néz, majd hozzám hajol és a fülembe súgja: szeretlek. mire én: énis téged, de miért suttogsz..?), úgyhogy Valentin-napra tüntetőleg nem szerveztünk semmit.

De ahogy közelgett a vasárnap, valahogy erőt vett rajtam a gyengeség. Talán mégis szükségünk van ilyen apróságokra, hogy csak úgy kapjunk valamit a párunktól? Valami kicsiny figyelmesség, ami annyira nem jellemző ránk manapság! Hiszen a szeretetet olyan sokféleképp ki lehet fejezni, és ennek igenis egyik (nem elhanyagolható!) módja az, hogy veszünk a szeretett személynek valamit, aztán lessük az arcán az örömöt.

Úgyhogy a tizennegyedikén igenis felöltöttem a szivecskés térdzoknimat és bugyimat, és csak egy egészen kicsit megadtam magam a Valentin-napnak. Egy-null oda.

Priceless

Posted in blabla, nyavalygás on 2010. február 10. by missvick

Energia-
leadás.

Három emelet megmászása négyszer: kb. 250 kalória.

Fél óra vásárolgatás: kb. 120 kalória.

Másfél óra jóga: kb. 400 kalória.

Másfél óra séta acélbetétes bakancsban tisztítóból hozott kabáttal a karomon, jógacuccal és egésznapos sulicuccal a vállamon: ???

Mary Shelley: Frankenstein

Posted in értékelés, könyv, Vélemény on 2010. február 7. by missvick

Bizony, újra egy könyvposzt. Olvasok én, csak ha nem tudok képeket feltölteni, nincs sok kedvem írni se.

Nos, a közhiedelemmel ellentétben Frankenstein nem a lény neve, hanem a tudósé, aki összarakta. Kezdetnek ennyi elég, a sztorit szerintem már mindenki tudja, hála a téma unalomig való ismétlésének a horrorfilmekben.

A könyv története fogott meg leginkább. Fiatal lányka (Mary) elszökött a híres költővel (Percy Shelleyvel), egy éjszakát töltöttek a még híresebb költőnél (Byronnál), és hogy jobban teljen az idő, nekiálltak rémtörténeteket mesélni egymásnak. Így született még a nulladik vámpírsztori John Polidoritól, de azon az éjszakán Mary is megálmodta (szó szerint) első könyve alapját.

A sztorit szerintem mindenki ismeri. Az ambíciózus tudós halottakból összerak egy rettenetes, borzalmas lényt, aki annyira nagyon ocsmányra sikerül, hogy gondoskodnia sem akaródzik róla, és szakszerűen magára hagyja. De persze nem menekülhet, hiszen a Démon utoléri, és két hipererkölcsös és csúcsártatlan embert is megöl a teremtője közvetlen környezetéből, akiknek a halála annyira iszonyúan lesúlytja, hogy nagyon.

A lény ezek után elmeséli élettörténetét (elég ékesszólóan, ahhoz képest, hogy senki sem tanította beszélni), ami szintén egy könnyfakasztóan szép szerelmi történettel kötődik egybe. Szumma szummárum, a lényeg: társat kér maga mellé, aki olyan ronda, mint ő, és akkor ketten boldogan élnének, amíg meg nem halnának. Nehezen állom meg, de itt abba kell hagynom: valakinek talán még kedve szottyan elolvasni.

A döbbenetesen dagályos leírások és a már-már idegesítően ártatlan és tiszta szereplők között sajnos túlságosan arra figyeltem, hogy itt hiba csúszott a rendszerbe. Ez a lány írt egy tényleg nagyon jó történetet, de nincs semmivel sem alátámasztva. Hogyan sikerült feltámasztani az élettelen szövetet? A már oszló dolgok hogyan működtek újra? És hogyan tanult meg a lény beszélni? Járni? Gondolkodni? Hogyan alakult ki az értékrendje? Honnan tudta, mi a jó és mi a rossz? És miért filozofált állandóan..?

Tudom, ez csak egy könyv, de akkor is. Mindezek mellett jó volt, bár én inkább a szörny elveszettségét hangsúlyoztam ki magamban. Ez sokkal inkább megfogott, mint a tudós szánalmas nyavalygása saját hülyeségein.

Parfüm

Posted in blabla on 2010. február 7. by missvick


Ilyenem van most. És nagyon boldogok vagyunk egymással.

Félgyógyultan

Posted in blabla, hiszti, love, nyavalygás on 2010. február 3. by missvick

De csak a testem, nyugalom. Az elmém ugyanolyan perverz, aberrált, és leginkább paranoid, mint volt. Ha nem rosszabb.

Nagygonosz majdnem minden nap meglátogatott (az eddigi három napból kétszer, és ebből egyszer én kértem, hogy ma inkább mégse. Az arány holnap fog leromlani, mert holnap nem jön), hiszen én lakásfogságban senyvedek, neki meg még nem kezdődött el a következő félév. Úgyhogy végig az ágyamban döglöttünk (már egészen elmászott a lepedő) és filmeket néztünk, meg Hódító Hódokat, amit nekem töltött le, és Szex és New Yorkot is! Ma még orvoshoz is elkísért, és barchobáztunk, mert én vagyok a beteg, és az van, amit én mondok (a megfejtés a cipzár lett volna, Édesem). Azt hiszem, ez a szerelem jele, nem a szerenád meg a vörös rózsa. ^^ ♥

És ma este valami isteni csoda folytán még az msnemmel sem volt gáz, és beszélni is tudtunk… tökjó.