augusztus, 2009 havi archívum

Csak úgy

Posted in blabla, nyavalygás, Vélemény on 2009. augusztus 22. by missvick

Még ötvenöt perc, és Marcit a család hivatalosan eltűntnek nyílváníthatja. Egy hete nem jött haza. Úgyhogy azt teszem, amit minden lány a helyemben: bűnbakot keresek és találok.

Elgondolkodtam rajta, hogy össze kéne szednem a pénzem és elmenni egy pszichológushoz. De aztán rájöttem, hogy az elmeállapotomon agyalni ráér, most apámnak kell szülinapi ajándékot szereznem, csak gőzöm nincs, mi legyen az. Egy poszter "Gratulálok! Miattad veszett el a macskám!" felirattal tökéletes lenne, és nem is drága. Juhú.

Mindjárt lefejelem a klaviatúrát, olyan fáradt vagyok. Megyek is.

(mennyi értelme volt ennek a mai bejegyzésnek…)

Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Posted in értékelés, könyv, Vélemény on 2009. augusztus 20. by missvick

Egy kicsit csaltam. Általában jobb szeretek a szememmel olvasni, ízlelgetni bizonyos mondatokat, amik jobban megtetszenek, vagy továbblapozni, ami untat. 

A hangoskönyvek viszont tagadhatatlanul egyre népszerűbbek. Minden gyerek szereti az estimesét, a felolvasásoknak olyan hangulata van, mintha újra kisgyerek lennék.

Hrabalt egyébként annyira nem szeretem. Igazából az a stílus nem jön be, amit itt sem tudott kihagyni, muszáj volt becsempészni Pepin bácsin keresztül: a tagolatlan duma. 

A mondanivaló nem jött át (már ha volt neki egyáltalán), Für Anikót hallgatni viszont külön öröm volt, és a klasszikus "Unatkozik? Vegyen mosómedvét!" szlogen sem okozott csalódást. 

Émile Zola: Nana

Posted in értékelés, könyv, Vélemény on 2009. augusztus 20. by missvick

 Nem vagyok egy femme fatale. Sőt, a femme fatale-nak nevezett nők idegesítenek, és gőzöm nincs, mit esznek rajtuk a pasik (lásd Lolita).

Ez járt a fejemben egész végig, amíg olvastam. Adott egy prostituált, aki semmiben sem tehetséges, nem tud énekelni, nem jó színésznő, hisztis, gyerekes, követelőző, és a férfiak ölni tudnának érte! De miért, könyörgöm?

Ha végzet asszonya, akkor mindenképp Nana. Fiatal és csinos. Amit kap, tönkreteszi, eltöri, elajándékozza, a pénz kifolyik a kezei közül. 

A férfiak, akikkel pedig kapcsolatba kerül, elindulnak a lejtőn. Bármit megtesznek, hogy Nanát lenyűgözzék, megtartsák (de mihiéhért?!).

Úgyhogy a fene érti ezt.

Alexandre Dumas: Monte-Cristo grófja

Posted in értékelés, könyv, Vélemény on 2009. augusztus 20. by missvick

 Be kell vallanom: csak azért kezdtem el olvasni, mert a kedvenc színészem (Thomas Borchert) ebben a musicalben dalolászik, és azért érteni akartam, mégis miről. Olvastam, olvastam, és azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni.

A történet brilliáns, az utolsó könyvet szinte faltam, hogy kiderüljön végre, hogyan bogózza ki Dumas bácsi a szálakat. A főhősbe szerelmes lettem, drukkoltam, hogy az elegáns, bölcs Edmond Dantes végül jól fingassa meg az életét tönkretevő szemeteket. 

Tulajdonképpen csak egy szereplő idegesített, a hősies, gyönyörű kis Haydée. Na jó, és gyerekes féltékenység is. 🙂

Biztos, hogy újra fogom olvasni, később remélhetőleg már nem csak arra fogok koncentrálni, hogy milyen jó pasi a gróf.

Horvátország 2009

Posted in blabla, külföld, Vélemény on 2009. augusztus 20. by missvick

 Back from the beach. Juhú.

Közel egy hétig punnyadtam a Horvát tengerparton. Nyaralás, persze, alig vártam, feltankoltam könyvekből, fürdőruhából meg összekapargattam valamicske önbizalmat utóbbi emberek között való hordásához, és hajrá!

Nővéremék nemrég jöttek haza, felkészítettek, hogy a kaja drága. De nem hittem volna, hogy ennyire! Egy kenyérért közel hatszáz forintnak megfelelő kunát fizettünk! Egy tetves kefír kétszáz forint volt!

És itt térnék át a másik napirendi pontra. Az evésre. Én egy olyan lány vagyok, aki szeret enni. Jókat, olykor sokat is. Na, itt egy hétig kétszersültet és kekszet ettem. Egyszer kínai levest is. Húha. Otthon átlagosan naponta minimum egy joghurtot elfogyasztok, úgyhogy az emésztésemmel soha nem volt gond. Horvátországban viszont olyan érzetem volt, mintha csomót kötnének a beleimre. Hét nap alatt három kilót fogytam (ebből egy azóta visszajött, de ez részletkérdés. Le fogom adni záros határidőn belül)!

Szóval, egy hétig nem csináltam semmit, csak olvastam és süttettem a hasam. Tény, három könyvet kiolvastam és olyan barna vagyok, mint még soha, de rég szenvedtem ennyire. Szombaton értünk le, és én már hétfőn haza akartam jönni.

Három éve voltam utoljára tengerparton, nem emlékszem, akkor mit élveztem rajta. Most semmit.

Oké, oké, a tenger szép meg sós, jó meleg van, de akkor is. Én világot akarok látni, nem vizet. Ha utazok, olyan helyre akarok menni, ahol vannak múzeumok, látványosságok, ahol viselhetek normális ruhákat, és ahonnan nem kívánkozom haza.